na, most mi a fasz legyen? szóval az van, h az új pecómat nagyon zajosnak találtam, mert idehallatszott az út. de most meg olyankohalt az út, semmi nem jár rajta, nem értem, miért nem. a magánterasz sokkal jobb, és ráadásul...

de hát most már jól érzem magam itt

tegnap annyira bebasztam, h ma negyed 3kor keltem. felébredtem egyszer 8kor is, de visszatoltam magam az ágyba a különböző kemikáliák segítségével – úristen, az egyik lankait hallom nagyon undorítóan hányni –, úgyh sikerült magam kipihennem. mindez amúgy nagyon segített gerinc- és csípőügyileg, úgyh managyon meg vagyok elégedve, scak ne vigyen a vérem mindehová, és most meg is eksüdtem magamnak, h nemjárok a snorekelling után, hanem itt a szembebeachen, ami kb 30 méterre van, fogok séjjelégni egész nap, amúgy is rámfér, még csak le se égtem, pedig akárhányszor mentem Th, mindig leégtem már az első nap. whatafuck

szóval ma nekiálltam snorekellingezni. illetve hát csak álltam volna, mert tegnap este ugye kikérdeztem az embereket, hogy hova érdemes, és Polunnánál megállt a közmegegyezés. úgyhogy ma ahogy felébredtem, kértem egy európai, tojásos reggelit, persze, sótlan volt, de annyi baj legyen, megettem hozzá vagy öt műanyag szeletelt kenyeret, a tea amúgy tényleg nagyon jó, finom is, effektív is, az aranyos Szuranga még mixed fruit juice-t is hozott, le is fényképeztem a maradványokat, majd egyszer meglátjátok – közben végig hallom a lankai fiú szörnyű horákolását, szerencsétlen nagyon csúnyán bebaszogatott –, és aztán kikérdeztem Polunnát. mondta Csarika, h majd főleg helyi eről fognak ott strandolni, de erre ügyet se vetve elindultam

na, most a motor esetében lényeg, h bár bírna menni, akar az álat, de olyan rossz a féke, h 30-ról is csak percek alatt áll meg, úgyh csak amikor nekiállok kockáztatni, gyorsítok fel 40-re, úgyh hiába van csak 9 km-re Polunna, eltartott egy darabig, míg odaértem. na, hát érdemes volt, kb 1 millió lankai strandolt a nem túl széles szakaszon, úgyhogy meg se álltam, már fordultam is vissza, és van itt, a közelünkben egy nagyon szép minisziget, ahová, akárcsak Ko Ma, félig száraz lábbal lehet átjutni, de sokkal kisebb, és olyan szélp zöld, és kék virágok nyílnak rajta, beszarás, kár, h orosz csajok is voltak rajta, amennyire szeretem a 19. sz.-i orosz irodalmat, annyira kezdem gyűlölni a külföldön nyaraló oroszokat, most már egy kalap alá veszem őket az olajsejkekkel, de azt hiszem, igazam is van, az emberiség söpredéke ők, ahogy a Pelevin-könvyekből is kiviláglik

és aztán hosszú olvasgatás, nézelődés a tengerparton a lenyugvó nap fényében, mint tudjuk, ezekkel a felhőkkel és -csékkel a legszebb, és be k vallanom, csak most olvasom a One hand clappinget. fhú, még fordításban is halálos. annyira rossz érzésem lesz tőle, és mégsem tudom letenni, egészen megbolondított. ezek a lankaiak a maguk módján azért nagyon őszinte népek, és használják, amijük van, ott néztük együtt a naplementét, ők már 100 000edjére láthatták, taxisok meg tuktukosok meg tukmálóemberek, mégis olyan őszinte csodálkozással tekintették meg, h nem lehetett nem meghatódni. de én mégse hatódtam meg, hanem rágott a Burgess-könyv, ezt, Misikém, nagyon pontosan ajándékoztad nekem, mert van egy külsődleges, szociális héja, de ami az alatt van, az pont az, amitől az ember könnyen megőrül, különösen, ha az az ember én vagyok

de aztán lement [a nap], és elmentem enni ugyanoda, ahol tegnap, de úgy látszik ez ilyen. az elején féltem, h milyen egyedül leszek, most már lassan attól félek, h sose lehetek egyedül. épp csak, h leülök, már jön is egy csaj, h együtt utaztunk a vonaton, emléxem-e rá, hát, persze, h emléxem, h ő Lucy avsztráliából, és még ott volt a baártja, Tom, valamint az új-zélandi Franzin (ez egy név, vagy hogy k leírni v mi afasz?) és barátja, Matt, m2en Londonban élnek, vmint a svédnek mondott, bár valójában indiai Sunjen, akit mindenki csak Sunnynak hívott, és szintén Londonban él (vajon miért fontos a svédsége, mikor feketébb a lankaiaknál?:), és már gemint az anglosaxon súloysságban találtam magam, h hol van a party.

hála az istennek, ha fel nem is virradtunk mára, de party nem volt sehol, de sikerült vennem ötezer forintért egy üveg kupakos kaliforniai fehérbort, ami persze nem volt behűtve rendesen, micsinájjunk.... és aztán kiderült, h ez a lucy meg tom nem is olyan szar fejek (az új-zélandiakról annyit, h a csaj, aki amúgy valami social studies-zal foglalkozik, meg volt győződve, h a 2. vh 1941-ben kezdődött, és mikor mondtam neki, h 6 millió zsidó halt meg a 2. vh-ban, nem akarta elhinni, amikor mondtam neki, h amúgy 20 millióan – vagy ötevn?:) – haltak meg akkor, asse tudta, hová legyen, én meg ettem a fried rice wirh prawns-t, úgyh sok izém nem lett velük, bár a barátja félig maori volt, és ez látszott is rajta minden tekintetben, sajnálom, h ezt k mondanom, de elég disabled-nek tűntek Sunnyval együttJ, úgyhogy elég jól el tudtam velük beszélgetni, pláne, h Tom vmiféle biológus, Lucy pedig iskolai tanár, be is húztam a fejem, h kreatív igazgató vagyok egy ügynökségen, csak annyit tudtam mondani, h ez olyan, mint amikor a koppenhágai csúcson a fejlődő országok azt kérik, h ők hadd bocsássanak ki több CO2-t

és aztán hanging around hanging around a tengerparton. itt szerencsére éjjel van dagály, nagyon jó érzés egy tengerparti teraszon üldögélni, és nézni meg hallgatni az egyáltalán nem kicsi hullámok csapkodását

aztán elváltunk, és a szállásunkra hajtattunk, de engem itt még várt egy forduló, nem is tudom pontosan, ki, egy helyi mindesenestre rábeszélt, h amúgy ők itt isznak egy szobában, na, igyak már velük, úgyh udvariasságból még ittam velük sört. olyan kövér leszek, mire hazamegyek, mint egy disznó szüretkor. ott voltak vagy heten, kikérdeztem őket, kb nind velem egykorú, nagyon tetszettem nekik, mondták, h maximum 29 éves vagyokJ, fele házas, fele nem. őket már megrontotta a modern kultúra. nem is tudom, mit mondjak, jönnek a bogarak. itt van vamiféle rovar, amelyik fullánkkal szúr, akár a méh vagy a darázs, de egyik sem, a fullánk ott van, sokkal nehezebb kihúzni, és nem olyan mély, zsongó fájdalmat okoz, hanem magasat, égőt, viszketőt, és ez az égés később teljesen váratlan formában reprodukálódik

egy félóra után azért leléptem a lankaialtól, dőlnék le, amikor iszonyatos okádást hallok. de olyan iszonyatosat, h az már nem túnt természetesnek. rohanok a lankai fúkhoz, h baj van, de hát tényleg baj volt, az egyik helyi erő tényeg annyira rosszul volt, h ordított rosszulllétében. az más kérdés, h mit lehet ilyenkor tenni, mint Bebéék szomszédjétól tudjuk, aki azóta már meg is halt, semmit se. azért megtekintettük, mit mondjak, ez a világ semmelyik sarkán sem szép látvány. kiíváncsi vagyok, ha decens szlovén szomszédaim mit szóltak ehhez az ordítozós műsorhoz, biztos nem akarnak többet visszajönni ide, egy szinten meg is értem őket, de a másik szint az, h egyedül könnyebben leszel a helyi energiák része, még ha ilyen súlyos energiákról van is szó

holnap elvben beljebb költözöm, vissza ez első helyemre, mert a belga elmegy, de ha ennyire üres marad az út, mint ma este és du. is, akkor lehet, h mégse, a fasz se tudja, illetve mégis, mert a helyi fiúk holnap este partit tartanak itt, amire mindenképp eljövök, de itt nem lehet majd aludni, disaster lenne

gyerekek, tudnotok kell, h megváltozott az életem. nem úgy értem, h holnaptól trappista szerzetesnek állok, de akkor is. az is jó, ami itt van, de sokkal jobb, ami belül van. nagyon jól szórakozom. egyáltalán nem írom a novelláskötetemet, viszont nagyon sok mást írok. roskadozó svédasztal lófasszal. sokáig féltem az öregségtől, most már az öregség féljen tőlem. gratulálok.