na, hát tiszteletttel, lesz itt minden, mi szem-szájnak ingere.

tehát megindítjuk a fapuska-in-lanka blogot. naggyon jó lesz.

na, de azért csak a tegnap estétől mondom el.

mikor tegnap du. beköltöztem a szobámba – mert itt bungalót nem nagyon láttam, pedig még a nevét is megjegyeztem: cabana –, és a haázigazda említette, h csak a másik szobában lakik vki, aki egy férfi, rögtön arra gondoltam, na, ez egy szerencsétlen buzi. a szoba máskülönben a lexebb helyen volt, a dzsungel szélén, bárkinek nagyon tetszett volna, pláne nekem, bár a szoba berendezéséhez mellékelem ezt a kb másfélszer háromnegyed méeteres képet, mely a giccs határain egyérteműen túlterjeszkedik, de engem ez nem szokott zavarni.

aztán amikor este hazaértem, kiültem a teraszra, és írtam, írtam, amikor is megérkezezett az a másik csávó, akinek a második mondata az volt, hogy „i’ve got a boyfriend at home”, még ha ez nem is volt igaz... na, szóval egy 46 éves belga bankárral hozott össze a sors, aki váltig állítgatta, h ő biszexuális, mondta is, h a napot együtt töltötte debbyvel, a 45 éves londoni háziásszonnyal, ám mindeközben olyan mértékű cinizmussal és arroganciával beszélt, h magam sem tudtam, de már eközben eldöntöttem, h ha tényleg szombatig marad, ahogy állította, márpedig mindebben nem volt okom kételkedni, akkor nekem itt nem lesz maradásom.

jól begyógyszereztem magam, és 12 óra alvás után 11kor ébredtem, megcsináltam a kis, semmit sem érő gyógytirnagyakorlataimat, majd írnom kell a gyógytornász és csontkovács lányoknak, h mi legyen, mert mindenem széjjelmegyL, megettem három minibanánt (ezeket már thaiföldön mexerettem), és elmentem az asagurwedha vagy mi a faszom izébe reggelizni plusz motort szerezni.

az ashamaragadahadwa vagy mi a faszom egy csakádi vállalkozás, amit az organikusság jelzője alatt adnak el a turistáknak, nem különbözik a sima falusi lustaságtól, vagyis h csak nőnek a növények, és senki sem permetezi, lesz , ami lesz. mindenesetre a talaj jobbnak tűnik a ko phangan-inál. a kertjük vmi ott van a toppon fíling, virágzó gyümölcsfákkal és roskadozó svédasztallal.

én ökör állat csak ráböktem a sri lanka-i reggelire, banános palacsinta teával. na, a tea, az még all right (bár nemrég tudtam meg, h hiába a hírnév, az első teacserjét csak a 19- században hozta ide egy angol, miután egy betegség a kávéültetvényeket mind tönkretette), de rájöttem, h az én parám vlszg az olajban lesz, habár az utolsó előtti palacsintára mintha a borzalmam eltűnt volna, ettől függetlenül az utolsó palacsintát már a tányéron hagytam. összesen vmi tíz palacsinta volt a reggeli, igaz, h kb csak 2/3 akkorát, mint a miénk, de hárt nehogy már a hörcsög a kielőzzön, ennyit enni...

na, mlst ami az ízt illeti, tényleg földönkívüli élmény, mondjuk, megehető, de azért a szerethetőtől távol áll...

na, ezután következett a motor. mert mondtam csanikának, a házigazdámnak, egy 28 éves sri lanka-i fiúnak, h nekem kell motor. megígérte, h majd beszél a szmszédjával, de hát persze baszott beszélni, úgyhogy a saját motorját adta kölcsön, pedig én csak egy robogót akartam. na, hát, ehhez képest egy nem tudom hány köbcentis honda nagymotort kaptam, ami ráadásul borzasztó hülye állapotban van. nagyon nagy, nagyon nehéz, ha linda látná, h ezt vezetem, a thaiföldi tapasztalataink után kilenne, mint a liba, sőt én is kilennék, de hát mit lehet tenni, elvállaltam a motort, ami ganítom, h megy, mint állat, én nem nagyon mertem meghajtani, mert a fékek kb annyira hatásosak, mint miatyánk a tüdőrák ellen (elismerem amúgy, néha hatJ, mindenesetre vicces.

miután kiprüóbáltam, szóba elegyedtem csanika nemtudomkihével, aki kérdezte, h milyen a szállás, mondtam, h jó, de jobb lenne egy private balcony, mert a szomszédom idegesít. na, gyorsan leszervezték nekem a private balconys szobát, ez már majdnem bungaló, de csak majdnem, elvileg vannak szomszédaim, gyaklag egylőre nem is tudom, beköltöztem ide, ez nem annyira dzsungel, már hallo, az utat meg a hullámzást, kicsit meg is bántam, de hát bármikor elmehetek, vmint kiderült az is, h szinte minden mindegy. beköltöztem az új helyre mindenesetre.

már hulla részeg vagyok, iszom a 0,627 literes sri lanka-i lion sört. nem lehet tiger, mert azok a tamilok, ugye...

ezek után, mivel ma karácsony este van, és fel k hívnom évit és nagymamámat (tudom, most many questions arise, but i won’t answer any of them), vmint megígértem, hogyha baj van az advertisinggal, akkor fel kehet engemet hívni, nekiindultam a kb 10 km-re lévő matarába, h vegyek egy mobilt meg egy sim-kártyát meg top-up. motorval. na, itt kezdődtek a porblémák. so far úgy tűnt, h meglepően kevés dolog van kiírva sri lanka-iul, és mindent ellepnek a latin betűs reklámfeliratok. lehet, h colombo közelében így volt, de most lófaszt. az volt, h elindultam, és a lgelső tapasztalat az volt, h nincs vége a lakott településnek sehol. sehol, sehol. az út mentén mindig laknak. na, most hol kezdődik matara? hol végződik mirissa? van-e ennek lényege?

ráadásul nagyon hamar kiderült, h ez a thai szokás, h a turisták is nekiállnak motorozni, ez nem hogy szokatlan, de teljesen kivannak tőle a helyiek. kerestem a berzinkutat – többen röhögőgörcsben törtek ki, ahogy megálltam mellettük. ja, itt majd mindenki visel bukósisakt, nem úgy mint th, de ugye én még napszmeüveget is, amely dolgok így együtt bizonyára marsaklakóra emléekeztettem őket. azé lett berzinkút, ahol literes üvegekből töltötték nekem a jó dieselt, de azért láttam, h nem tudták eldönteni, igaz-e, amit látnak.

na, irány matara, ami a lonely planet szerint egy 150ezres város. mondjuk, colombo után sejtettem, h ez vmi egész más lesz – képzeljetek el egy többmilliós várost, amely gyaklag teljesen vízszintes, alig lehet látni 2emeletesnél magasabb házakat, de főleg csak egyemeleteseket és fszeseket. akkor jöttem rá, h matarában járok, amikor már tűrhetetlen volt a forgalmi helyzet. de nagyon tűrhetetlen. végre találtam egy phone shopot.

de addigra már majd szomjan haltam és majd behugyoztam. na, legalább inni lehetett, ha pisálni nem is, félegészségJ borzasztó nehezen megbeszéltük, h a lehető legegyszerűbb telefon kell, a legviccesebb az egészben, h ez a nokia 1023 v mi a fasz tud egy fícsört, ami miatt az eredeti telefonomat választottam: van benne folyamatos zseblámpa. és ahogy látom, egész rendes. pre-pay konstrukcióban kb 4500 ft volt, és kb 2000ért még rátöltöttem. nagyon vicces, hogyha brit lennék, kb 20 ft/perc áron telefonálhatnék haza, így viszont kb 500 ft/perc az ár. szegény embert az ár is húzza...

gondoltam, még bevásárolok a supermarketben, de lófaszt, rájöttem, h borzasztóan kivagyok, és ráadásul még a tengerben nem is úsztam. úgyhogy visszahjajtottam a szállásomra, pontosabban csak visszahajtottam volna, de kurvára nem találtam. gyerekek, itt minden ugyanolyan. sőt még ugyanolyanabbJ nagyon hosszú veszkődés után csanika megmutatta a helyet, tényleg borzasztó, h minden ugyanolyanJ

aztá kiderült, h a beach olyan közel van, h motorral vissza is fordultam, ez tényleg nevetséges lett volna. kicsit megijedtem a tengertől, mert a parton nagyon hullámzik, de kiderült, h elég vagy 10-20 métert beúszni, és nagyon csendes, jól úszható, abszolút lebegni is lehet benne bármeddig. jó tenger. most felszerelést nem vittem, úsztam vagy egy órát, de sajnos a csípőmmel baj van, el akartam úszni egy fokig, de annyira be van akadva a jobb csípőm, h inkább mosrt kihagytam, pedig nagyon szorgalmasan csinálom a gyógytornát, aggódom is, h mi lesz, a derékkal-gerinccel, úgy látszik, elboldogulok, de az a csíoődolog elég nagy parának tűnik, pedig a gyóygtorna 90%-a csak a medencére-csípőre vonatozik.

ezek után nekiálltam keresni az internett, és megint kiderült, h gőzöm sincsm, hol vagyok, csoda, h megleltem.

és akkor gondoltam, h már elég éhes vagyok, és a szub-vendéglátom, szuranga mondta, h menjek a beach-étterembe, jobbra a második. hát, mentem. az egész partpn mindenféle folyt, a háttérben óriási tűz égett, az egyes számú helyen, ezt még napközebn kiszúrtam, villogott stroboszkóp, és szólt a lassú goa, más névem progresszív trance. úgy éreztem, ez mini-ko phangan, pontosabban -haad rin. nem csigázom tovább az érdeklődést: igen, ez mini-ko phangan vagy -haad rin. ezt csak 1-2 ember érti, de annyi baj legyenJ

meglepetésemre nem volt hely, de rögtön, teljesen természetesen leültettek egy európai kinézetű csaj mellé, még én kérdeztem tőle, h nem bánja-e. nem bánta, de nem is örült különösebben. egy igazán nagyon szép és nagyon csinos nőt képzeljetek el, igen barna volt, és bőszen tanulmányozta az étlapot. elég hülyén éreztem magam, mert én nem ismerem ki magam egy ilyen small talk-helyzetben, de elég ellenszenvet éreztem, h cool, tárgyilagos hangnemben tudjak a lánnyal, kinek neve scarlett, beszélgetni. nagyon hamar csatlakozott hozzánk richard, aki viccesen közölte, h amúgy ő dick, és kiderütl, h scarlett amerikai, azon belül észak-karolinai, míg dick london mellől való autószerelő.

tkpn azt mondhatom, h innentől kezdve beindult az őrület. kiderült, h m2en sri lanka-függők, m2en már negyedjére vannak itt, rögtön csatlakozott hozzánk négy elfajzott helyi, amely elfajzottság alatt azt értsétek, h isszák az alkoholt meg szívják a minden sztenderd alatt lévő füvet (még csak bele se akartam szívni, tényleg ilyen rossz minőség még th sincs), én csak vascorázni akartam, és attól is féltem, h már megint mit kapok stb.

calamari fried noodles-t kértem, és baszartam, olyan jó volt. úgyhogy mosmár nem tudom, mi a pálya. mert ráadásul, ugye, tengeri, ami nagyon veszélyes, de ez határozottan nagyon jó volt. összességében minden 2. étkezésem kiváló. a többi se undorító – pl. a sok korianderlevéltől th soxor nem bírtam enni –, de olyan furcsa ízeket adnak elő, amit ennivalóhoz nem is tudok társítani.

na, már a vacsi közben jött a súlyosság. én persze csak sört szürcsölgettem, de ez a hülye dick a thai haverjaival rendelt egy 0,7 l-es sri lanka-i, whiskynek mondott izét, és azt kezdték inni kólával. látszott, h lassan a tetőfokára hág a hangulat, itt is beindult a progressive house-hoz hasonlító zene, én s rendeltem még sört (mi a faszt csinálok?), és aztán jött 2 sri lanka-i fiú — – na, most a lényeg,h ezek a lankaiak amúfy általában elég szarul néznek ki. de van egy pár fiú, aki rámegy erre a négeres-cigányos-rasztarfáris, menő fílingre, megnöveszti a haját, leborotválja a hónalját, föltesz egy sapkát, és tényleg jól néz ki, de ugye én sose buktam a négerekre. viszont, azt hiszem, debby, pontosabban scarlett nagyon is.

na, hát ez az este úgy telt, akár egy tanregényben. dick, akiről kiderült, h autószerelő, hozta a brit súlyosságot. tudjátok, h láttam én már karón arjút, de ami az első üveg helyi whiskyt illeti, előbb ittam volna krasznaja moszkvát, ehhez képest az aceton 5csillagos ital, de nem viccelek, közben kiderült, h scarlett valiumra iszik, ami persze nem akkora truváj, de azért akkor is, aztán jött a következő, 1 l-es üveg, mindig azt mondták, h arak, ami itt a helyi alkohol, de igazából nem arak volt, hanem csak pancs, na, hát gyerekek, ha vki azt meri mondani, h a magyarok tukmálják az alkoholt, akkor csak találkozzatok angol autószerelővel sri lankán!

megnéztem. csak 33,5%-os volt. de már szagra olyan íze volt, hogy amikor kólával ittam is azon gondolkoztam, h megy majd a hányás. még mindig nem tudom. és ez is elfogyott! pedig olyan íze volt, h én még kólával is csak kóvályogtam tőle, a gyomrom pedig vörös színű riadót rendelt el, ismeretlen geyi veszély megjegyzéssel. és akkor jött egy üveg, amire már expressis verbis volt ráírva, h old arack. hát a lófaszt a seggébe a sri lanka-i alkoholiparnak! vagy nás néven ááááááááááááááá!

de eddigre már részeg voltam, úgyh nagy örömére a kizárólag helyi fiúkból verbuválódcott táncoló csapatnak én is beálltam rázatni. amúgy jólesett. h a csípőm és a gerincem mit szólt hozzá, majd kiderül. szuranga mindenesetre nagyon örült. közben szagoltam meg a helyi füvet – szerintem az otthoni tapasztalataim után kb10 joint után érezném, h lassan kezdek betépniJ – de szerencsére láttam, h vki kaliforniai bort iszik, nos, holnaptól én is rámegyek a fílingre, mert a sör is borzasztó rossz. csak tudnám, mért ragaszkodik mindig a lonely planet ahhoz, h dicsérgesse a helyi söröket. hát, annyira nagy dolog leírni, h korrektül semmilyen, kissé élesztőízű sör? nem értem.

amúgy dick jófejnek bizonyult, egy középkorú, szétesett angolt képzeljetek el, scarlett azonban olyan volt, mint egy elkényeztetett macska, és most nagyon fontos, h szerintem se marcika, se vince-cilike nem volt elkényeztett. ja, már tudom, azokban az amerikai tinivígjátékokban van ez a típus, a nő, aki tudja, h a férfiak mindent a lába elé hordanak.

lehet, h a repjegy drágább ide, de sri lanka határozottan sokkal olcsóbb, mint th. annyira olcsó, h nincs is kedvem alkudozni. most mit alkudozzak egy 1600 forintos szálláson? az alkohol drága, egy 0,627-es sör 600 forint az étteremben. de a calamari fried noodles is annyi, és ennél drágéább dolog nem is szerepelt az étlapon. ha a sarki bigyóban eszem, az kevesebb, mint 100 ft.

a thaiok előkelőbbek, ez a legobb szó rá. itt mindenki annyira szeret beszélni, fontoskodni, szerepelni, h azzal megy el az idő. én nem bánom amúgy, szórakoztat. tegnapelőtt még direkt rá is izgítottam a taxiszerző embert, h írja fel az ajánlatát, pedig tudtam, h soha nem bérelnék ki egy autót sofőrrel, bármilyen olcsó lenne is, illetve hát egy darabig tiltakoztam, de aztán hagytam, gadd telefonáljon, fontoskodjon. amúgy döbbenetesen. 486 euróból 10 napig egy sofőr egy bérelt kocsival hozna-vinne az ország nevezetességei közt, és ebben már benne van a szállás és a teljes ellátás, az összes belépőjegy meg minden, ami az eszedbe jut. persze, tömegközlekedéssel minden sokkal olcsóbb, de itt defaultból 10x annyi jegyet adnak el, mint ahányan leülnek, és nem gyakorítják a vonatokat, mert ez a sri lanka-i demokratikus szocialista köztársaság, és valóban sok a szocialista beütésük, pl. a földek 82%-a állami tulajdonban van, és az emberek csak bérelhetik, de nyilván van korrupció rendesen. azért vannak magáncégek is dögivel, de ők mindig kiírják zárójelben, h pvt, azaz private, az ltd. elé.

visszatérve az angolra és az amerikaira jól bemutatták a „jönnek a külföldiek, és demoralizálják a helyieket” sztorit, mert hát őszintén szólva az ott ülő 4 + 2 sri lanka-i tekintetében arról szólt a sztori, h hozzánkcsapódnak, és jól bebaszatják magukat. az összes szrönyű italt dick fizette, a +2 lankai fiú meg láthatólag nagyon be volt indulva scarlettre, aki, akár királynő, már hozzá volt szokva a hódolathoz, csak akkor riadt be egy kicsit, amikor az egy hótt bebaszottra rájött a miniagresszió, és közölte, h dick a barátja, de scarlettet utálja. ment a kérlelés, h ugyan már, de én rögtön arra gondoltam, h 3 évvel ezelőtt, amikor jamaihoz visszamentünk lindával, jamai milyen súlyos agresszorműsort adott le, és h ez a nyugatosodás mennyire elrontja a helyi erőket. visszataszítók lesznek, sajnos, akár apám.

na, aztán nagy táncolás után visszavonultam. egy óra van hajnalban. ide hallom a bulit, sajnos, néha egy-egy autót is.

ülök a teraszon vagy verandán, nincs itt senki, hangosak tücskök és kabócák, szuranga egy bokorra karácsonyi világító díszt helyezett el. az egész világon sri lankán van a legtöbb ünnep és munkaszüneti nap, de ez nem elég nekik, és az európai ünnepeket is meg akarják ünnepelni. hát, egészségükre.

holnap megyek pollunába vagy hova korallt nézni.

75% india, 25% thaiföld.

nagyon meg vagyok elégedve, bár kurvára nem erre számítottamJ

az biztos, h egy szinten nagyobb az őszinteség, mint amit bárhol tapasztaltam. kár, h ez elmúlik majd idővel.

„örvendjetek! betlehemben mexületett a szeretet!” – ez nagymamám 2. kedvenc verse a „hála az istennek, felvirradtunk mára” után.