2009. december 31., csütörtök








 

 

 

1. a kepen kozelebb levo a motorom. 45nel gyorsabban meg nem mertem menni vele, mert rosszaka fekei, de nagyon. viszont oninditos, nem k rugdosnom, csak megnyomok egy gombot

2. sopres

3. tom (AU) es a svednek mondott, indiai, de londonban elo fogorvos, sunjay, valamint matt (NZ-UK)

4. ezen a kepen a reszeg lucy (AU) elveteg pofat vag, en pedig valojaban ranezek, nem sunjayre

ezek a kepek mar egy hete keszultek, de mindegy. buek\\\\\\\\\\\\\\:)

2009. december 28., hétfő

Na3

na, gyerekek, nem panaszkodhatok, itt minden megtörténik, ami meg szokott, kamatostul-mindenestül

a canon kamerám működik, de csak azzal a feltétellel, h kétszer balról rábaszok bekapcsolás előtt. tkpn h mért 2x és miért balról, azt nem is tudom, de sajnos nem tudom mellékelni a levélváltásomat, csak esetleg klsőbb, a magyar canonnal, akiknek azért írtam egy felháb levelet, a válaszukat azonban majd fogom tudni csatolni meg az arra küldött válaszomat is, nagyon vicces

úgyh lesznek képek, pláne, ha megértem, h h lehet feltölteni a blogbaJ

tehát másnap mégiscsak úgy határoztam, h átköltözöm, vissza a szép, dzsungelos házba, és rájöttem, h mennyire igazam van, most a másik szobát kaptam, a belga bankárét, egy csoda, még komód is van, bár szexi kép nincs a falon. kijöttem erre a teraszra, amely egyébként körbefut a házon, és rájöttem, h vlszg nekem már ennyi is elég volna, h ülök itt, a teraszon, és olvasok meg írok, borzasztó kevés igényem van, úgy látszik...

minderre rátesz egy lapáttal még egy-két személy és dolog, de most csak annyit osztok meg veletek, h, ugye mondtam, h misitől tavaly születésnapomra kaptam a One hand clappinget, amit szánok-bánok, h nem olvastam el azóta sem, csak most, és ugye, ironikus módon, középponti motívuma, h hiába megy bárhová az ember, az élet az utazás ellenére is csak ugyanolyan (szar), utoljára ilyen sorshatású regényt akkor olvastam, amikor letartóztattak a rendőrök fűbirtoklásért, és vagy 8-10 órát ültem-feküdtem a fogdában, és épp a Megváltást olvastam tolsztojtól, amelynek meg, ugye, az a fő szentenciája, h ember ember felett semmilyen körülmények között sem ítélkezhet, nem tarthatja fogva egyik a másikát, mert mindnyájan bűnösök vagyunk. na, most itt vagyok sri lankán, és tényleg tudom és érzem, h mindegy, h hol vagyok, mert nem a holságra, hanem a hogyanságra vágyom, és itt, egy buddhista országban, még ha csak theravada is, ez a partikularitás oly ironikusnak tűnik

nos, az igaz, h buddhizmus ide vagy oda, rasszista vagyok. mert a kultúra meg a vallás nem ér itt semmit. az a lényeg, h ezek az europid nagyrasszhoz tartoznak, a másikok meg a mongoloidhoz, és a mongoloidok egyszerűen genetikailag jobban ott vannak a toppon. ez így van akárhol. menjél nepálba v burmába v Th v malaysiába v akár kínába, japánba, ez van. itt azért úgy is néznek az ilyen húzott szemű külföldiekrem h az azért más

kb tegnap estére jutottam el oda, h jó lenne már egy kicsit egyedül lenni. mert beülök egy étterembe v egy kocsmába, ott ülnek a nyugati turisták, és általában nagyon megsajnálnak, h egyedül érkezem, v mittudomén, és rögtön odaültetnek az asztalukhoz, h bulizzunk együtt. tudjátok, milyen társasági lény vagyok, de azt is tudjátok, h az utóbbi időben mha nem is, de engem magamat is meglepett, h már direkt elkerültem azokat a helyeket, ahol újra felbukkanhatnak a látott arcok, mert ez a nygatiaknál is működik, h, jé tegnap is itt voltál, nem? hát, én nem voltam sehol. a vicc, ugye, az, h a lankaiak is ezt csinálják, de szemben az indiaiakkal, nem mondják,  itt és itt láttalak, hanem elkezdenek megismerkedni, aztán jön, h collect money for blind people v mittudomén

de aztán becsülettel ellátogattam a Csarmika és Szuranga által szervezett lankai dj partyra. total failure. ott  volt vagy 5 lankai fiú, mind szervezők, meg a haverjaik még vagy plusz tíz lankai. mindenki vasalt ingben, eléggé elszomorodva, h 10kor is még csak ennyien, bár aztán még jöttek további lankaiak. már csak udvariasságból ugrottam amúgy be a buliba, de az ingektől beszartam. csak egy fiú nézett ki normálisan, arról is kiderült, h fiji-szk-i, de ugye ott sok indiai meg lankai származású él, mondta is, h 7 hónapja él itt, a matarai egyetemen tanul? tanít? aquaculture-t. jó, nem így mondta, mer azért egy kicsit ez a rasztafarinak oltozott fiu is bolond volt, hanem közölte, h filozófiából phd-zik, hoppá, apukám, mondom, és mi a szakterületed, jó nem számítottam nietzschére, gomdoltam, ethnc studies v gender studies, de hát, aquaculture. ezalatt haltenyésztést értsetek amúgyJ kérdezem, h ennyire jól megy a haltenyészet lankán, h ide kell jönnie phd-zni? ó, aszongya, nehogy azt gondold, barátocskám, (na, jó, nem teljesen ezekkel a szavakkal, de ez volt a lényegJ, ezek még csak most tanulják. hogy akkor vajon miért Ő jön IDE phdzni, azt homály fedte be aztán

soxeretettel egy sör után le is léptem (rám sem ismernétek, mennyi sört iszom, de hát még 10000ért is csak kupakos bor kapható, aminek semmi étterme), és a szállásomon szétájultam. sajnos, azt k mondanom, h bár a malarone-nak semmiféle szokásos mellékhatása sincs, de nyilván mivel eleve érzékeny vagyok ezen a téren, az alvás itt egy trükkös történet, ja, mert nyilván álmatlansgot is okozhat, mint a gyógyszerek 90%-aJ de ez tényleg okoz, emiatt, trópusi szokásomtól eltérően sose kelek 11 előtt

van itt egy ilyen dicsekedhetnék amúgy. mert láttam ám, h totál bukás a dj party, de ma reggel pl Csarmika ragaszkodott hozzá, h azt hazudja, később még jött 15 európai. de már kiszúrtam, h máskor is szeretnek ilyen nagyot mondani, na, de erre fölvágni?:)

nagyon jó ez a terasz

na, most mivel tegnap éjjel már a második ember erősítette meg, h a kis sziget utáni második öbölben érdemes megpróbálni a snorekellinget, ezért, feladva eredeti elhatározásomat, ma odamentem

nos, bizonyos területeken egész szépen megmaradt a korall, és sok szép halat láttam, köztük olyanokat is, méghozzá egész nagy és különleges alakú színes halakat, amelyeket azelőtt sosem, ám azért a terület nagy részét láthatólag brutkón letarolta a 2006-os cunami, amelyet azelőtt szokőárna hívtunk. most is hívhatjuk, de A cunami, az ez. voltak olyan majdnem téglalap alakú halak, róztsaszínes-lilás-világítós halak, meg vicces ritmusban kékscíkos srga halak meg azért olyan halak is, amilyeneket már Th láttam, és néhol egész olyan volt, mint Ko Phangan körül, de azért azt a szintet, mint amit a vörös-tengerben láttam, persze, nem értem el, de elhiszem, h vha eklérhette

aztán kijöttem, és kezdődött a hülyeség. most már tudom, miért mondotta csordás miklós, h azért egy kicsit sajnál, h egyedül utazom, biztos le fognak támadni. na, most kb 8 db, 25 és 65 év lözötti halász támadt le, akik persze nem is beszéltek csak tényleg egy pár szót angolul, de mégis kb másfél órát velük kellett töltenem, szinte követelték, pedig gyaklag nem értettünk egymásból semmit, csodálozva nézték azokat az apró, barna pöttyöket rajtam, amely majdnem minden fehéremberen megtalálható, igaz, másokon sokkal kevesebb, bökdösték meg röhögtek rajta, az elején mégpróbáltam magyarázni dolgokat, de aztán fel is adtam. ennem kellett kekszet – sima keksz, semmi különös. aztán kaptam vmi jószagú dolgot, és tényleg jó kajaszaga volt, azt elfogadtam, én hülye, amúgy közölték aztán, h oyster, hát, nem tudom, h az volt-e, de előtte nem ártott volna megfőzni v vmilyen módon megpuhítani, mert egy falatot félóráig rágtam, mire lenyeltem, de hála az istennek azt már tudom, h alkoholt nem szabad elfogadni, mert akármilyen szocialista fejlesztésű rövidital (kevert és társai) v akármilyen jelenleg kapható féldekás is mennyei italnak számít az itteni alkoholhoz képest  – de  ezt már írtam, most jut eszembe, de még most se tudok napirendre térni a dolog fölött. végül meg kellett ígérnem, h másnap ebédre elmegyek a díszes társasághoz. legvégül a legidősebb (kb 60-70 közt) és a legbolondabb utánam futott, és le akarta húzni a gatyámat, és meg akarta fogni a farkamat – ezt már igazán nem tudtam mire vélni, csak futottam, futottam...

de csak másfél öböllel arrébb, ahol aztán elhatároztam, h körbeúszom a kis szigetet. ez nagyon hibás elhatározás volt. először egy nyílt tenger itt nagyjábóül, vagyis óceán, ami azért nagyon érződik, hullámzik rendesen, pláne partközelben, de azért körbeúsztam, de azt nem tudtam, h a szigetecske túlsó oldala csak para lesz meg bosszúság. szabályosan halálfélelmem volt, rádobott a hullám halott korallra, sziklára, mindenre, szétvágta mind a két lábam stb., de vhogy kikecmeregtem. kimosogattam nagyjából a sebeket, aztán olvastam. a One hand clapping beszédmódja még fordításban is  megsemmisító, pedig prekog gabriella, na, jó, nem prekog, hanem prekop, fordította, akiről nem is tudom, ki, csak egyetlen másik műhöt tudnám hasonlítani, megszállottságában egyébként, most jövök rá, hasonló is, a kolhaas mihályhoz. basszameg, tényleg, csak persze másképp, de hát semmi sem ugyanaz, és mégis mozog a föld

olvasgatás után láttam, h megint esni fog (emléxem, ez így volt Th is, h azért dec-jan, bár már hivatalosan száraz évszaki, azért akár 1-2 hétre is újrakezdődhet a nedves), de megígértem, h nemcsak este eszem, hanem napközben is, úgyh beültem egy parti étterembe, mert hát sajnos a há az, h elmehetnék matarába a piacra, de mikor legutóbb ott voltam, egyszerűen nem bírtam, máshol meg max kekszet ehetek. itt meg 750 ft a grilled calamari with chips and salad, és tudom, h nem autentikus lankai étel, de kibaszott finom, ja, hát most eszembe, h rendben lettem a lankai konyhával, tegnap este is olyan vajhalat ettem, h majd beszartam, és már azt is tudom, mi a baj: a kókuszdióolaj. fúj, fúj, fúj. az vmi borzalom. kb mha gépzsírral főznének, de ők nagyon szeretik, de azért sok turistahelyen vágják, h a nyugati számára ez undorító, úgyh cssak figyelni k, persze pont az a guesthouse, ahol mexállok, olyan kókuszolajos, de néha hajlandó vagyok kibírni, de csak max kibírniJ

na , szóval megettem a calamarit, és bár már eleredet az eső, akár egy easy rider, a szállásomra motoroztam, ahol elkezdtem kimosni a sebeimet. na, ekkor kiderült, h a sebek még csak okék, de rendesen belelépegettem egy-két tengeri sünbe. kértem Daimantit, aki egy az itteni szállásadónőm, és egy másik kategória, pl mondta, h egész nap van kávé, és igyam nyugodtan, ingyen van, csak el ne mondja a guesthouse-nak (na, hát itt a viszonyok bonyolultak, de egy kicsit kikozvetítésről van szó, egy kicsit meg függélsről), szóval kértem Daimanthitól tűt, aki hozott is vagy 42 db biztosítótű, na, mondom, ez is jó lesz, és elkezdtem módszeresen kiszedegetni a tüskéket. rögtön az első legnagyobbnál kiderült, ha ne szaladjunk előre a medve bőrére, szétbarmoltam az egészet, alig jött ki egy kis darabka, úgyh egy idp neikálltam másoknak, azok jöttek, aztán egy másik megint nem jött, akkor már jött D., de látszott, h ő még nálam is hülyébb az ilyesmihez, aztán kijött még egy, aztán egy darabig sorban, újra és újra, körbe-korbe próbáltam, h jöjjenek ki, de nem jöttek

na, akkor mondta D., h legjobb lesz, ha orvoshoz fordulok, elbicegtem értelemszerűen gyalog a legkzelebbihez, aki közölte, h ő ezt nem tudja, menjek polennába a klinikára, majd ott kiosebészkedik. hát, mondom magamban, lófaszt, elmotoroztam a másik orvoshoz, illetve hát orvosnak mondott személyhez, de h orvos volt-e valójában, v h mit jelent itt orvosnak lenni, azt nem tudom. volt ott egy fotó university of colombo felirattal, ahol egyértelműen egy fiatal nő egy rektornak v dékánnak látszó, angolszász egyetemi ruhába öltözött személytő egy összecsavart, diplomának látszó tárgyat vest át, miközben ő maga is angolszász graduatednek van öltözve, na, de itt engem egy velem egyidős férfi fogadott, akivel amúgy jól elbeszélgettünk, teljesen őszintén, h milyen sri lanka, mármint h ilyen is meg olyan isJ, és addigra megérkezett egy bácsi, kezében egy... na, mivel? egy óriási biztosítótűvel!:) há, mondom, ez a sztori is úgy kezdődik, h véget se ért

annyi különbség azért volt, h a tüvet a férfi fertőtlenítette, majd gyaklag féllábbal fel kellett térdelnem egy túl magas asztalra, és ez kb 40-50 percig tartott, és ez idő alatt pont ugyanazt csinálta, pont olyan ügyetlenül, mint amit én csináltam korábban. és ez így ráadásul sokkal jobban fáj, mert ha az ember magát szurkálja, azért mégis egy fokkal elviselhetőbb

közben jött egy kisebb biztosítótű is, hasonló eredménytelenséggel, még három tüskedb volt bennem, és ő is azt csinálta, hogyha már az egyik sebet borzasztóan megkínozta, akkor átment a másikra, és így, körbe-körbe, majd beszartam, a gyógytornász lányok, ha látták volna, h ebben a tetsttartásban vagyok ennyi ideig, sztem megkorbácsoltak volna, fáj is a job cspíőm tendesen, és végül 3ból 1et eltávolított, és közölte, h a másik kettőre meg tesz vmit, és majd holnap du ki tudja szedni. tett rá vmi csúnya, barnászöld trugyit, de hát épp az euróban mondta nekem vki, ja, tudom, ki, h ő az ilyenekre egy darab paradicsomot kötöz, gondoltam, annyi baj legyen,J meg azért5 ezt így is szokták csinálni, de közben folyton arra gondoltam, h ennek az lesz a vége, h le fogják vágni a lábam, és örülhetek, ha csak a lábfejem, és nem tőből az egészetJ

most be van kötözve a jobb lábam, és D.ék teraszán csücsülök, akik amúgy ki akarnak vándorolni Ausztráliába, nem akartam szegényeket elkesíretni, h ahhoz egy kicsit jobban meg kne tanulni angolul, mert speciel én egyszer tényleg gondoltam, h j buli lenne kivándorolni auszráliába, de linda ellenezte, arra utalt, h ott csak bunkók vannak, és ekkor utánanéztem, h megkapom-e a pontszámot – nos, most, h beszéltem lucyékkel, ők ebben a bubnkulatban 100%ig megerősítettek, én sose gondtam úgy AU, mint arábiára vagy oroszo v norvégia, pedig de: az ásványkincsekben gazdag, de meglehetősen néptelen országok gyakran válnak ordas bunkók országává. mint már említettem, mindnek azt a hosszú, fehér ruhát kéne viselnie, mint az araboknak, h a rendes emberek már messziről kikerülhessék őket

néha felteszem a kérdést, h miért is szeretek én utazni egyáltalán, de nem nagyon tudnám megmondaniJ állandóan csetlek.botlok, minden bajom van, megijedek minden apró bajtól, kitabolnak, rémeket látok, megbetegszem – vmiért mégis

holnap 5re megyek vissza az orvosszerűséghez, hát drukkoljatokJ

amúgy hiába drukkoltok, mert ezeket a bejegyzéseket mindig este írom, ezért néha kétnapos elcsúszással olvassátokJ

de azért csak

most elmenjek holnap délre ebédelni? kissé tartok tőle, h amúgy se tudnám megenni... de amúgy nagyon aranyosak voltak a halászok, csak borzasztó hülyék, és isszák egész nap azt a borzalmat...

na, most a felreertesek elkerulese vegett: Th nem horvatorszag, es sri lanka is csak olyan, h ez itt a least developmental sea beach area in lanka, mert gyaklag a teljes nyugati es eszaki part, ha lezarva nincs is a turistak elol, de SNOREKELLINGEZNI PL SZIG TILOS mert a tiger-gerillak igy mar robbantottak hadihajot, es ez is csak ugy van itt, mint Th, hogyha elhagyod a tengerpartot, akkor rogton mas lesz minden, de amig a tengerparton vagy, ugyesen figyelned k arra, h elkeruld a turistas helyeket es lehuzasokat

itt lankan is ugy kellett keresnem egy kicsit eredetibb helyet, es, akarcsak Th, azert nagyjabol sikerult, ma pl "kolcsonadtam" 250 rupiat egy helyi fiunak, tudom, h hulyeseg, de jo fej volt, elmondta, h 6 evig elt londonban, de aztan kokaint arultak a barataival, es visszatoloncoltak ide

lanka ugyanugy 2 vilag hataran all, mint Th, csak Th fejlettebb, viszont onallobb a kulturaja, itt egyertelmuen nincs olyan eros es specifikus kulturalis tartoero, hiaba sokkal osibb minden, hiszen Th alig talasz ezerevesnel regebbi romokat, en meg 1-2 mulva mar ancient cities/ben leszek, ahol i. sz. elotti romvarosokat fogok tanulmayozni. itt ezt a "rendes" helyi emberek, a vendeglatom, D. es a tegnapi orvos is pontosan tudja, es sajnos ma a halaszokrol lemaradtam:)

azert k ennyit koltenem ennivalora, mert a tenmgerparton vagyok, es mataraba bemenni enni az olyan tortura, h inkabb koltok 4x annyit. de tudom, h amugy sokkal olcsobban is k lehet(ne) jonni, es ha beljebb megyek, majd igy is lesz. amugy az hatarozottan ugy van, h lanka dragabb, mint india, ezt mindenki tudja is

ugyh nagyon jo lanka, de azert, mert turistak millioi jarnak phuketre meg kiskoru lanyokat seggbebaszni, ne altalanositsunk mar, hiszen a legedesebb emberekkel talalkoztam Th.on is

most par kep:

1. dubai < las vegas < egyiptom - majd mas kepen latni fogjatok, l esz itt akropolisz meg amit akartok

2. ebben a kornyezetben lakom

3. ebben a tengerben furdom (nem itt voltak a sunok:)

4. ez a kep volt az elso szobam falan, sztem nagyon vicces

sajn, bagyon lassu a kepfeltoltes, ugyh majd egyszer folytatom csak. tudom, h egyik kepen sincs ember, ez furcsa, de nem direkt van, es van itt meber boven:)



2009. december 26., szombat

+94728643183 a mobiltelefonszamom in case of emergency

nagyon jo, 5000 ftos nokiam van, vilagit a sotetben:)
na, most mi a fasz legyen? szóval az van, h az új pecómat nagyon zajosnak találtam, mert idehallatszott az út. de most meg olyankohalt az út, semmi nem jár rajta, nem értem, miért nem. a magánterasz sokkal jobb, és ráadásul...

de hát most már jól érzem magam itt

tegnap annyira bebasztam, h ma negyed 3kor keltem. felébredtem egyszer 8kor is, de visszatoltam magam az ágyba a különböző kemikáliák segítségével – úristen, az egyik lankait hallom nagyon undorítóan hányni –, úgyh sikerült magam kipihennem. mindez amúgy nagyon segített gerinc- és csípőügyileg, úgyh managyon meg vagyok elégedve, scak ne vigyen a vérem mindehová, és most meg is eksüdtem magamnak, h nemjárok a snorekelling után, hanem itt a szembebeachen, ami kb 30 méterre van, fogok séjjelégni egész nap, amúgy is rámfér, még csak le se égtem, pedig akárhányszor mentem Th, mindig leégtem már az első nap. whatafuck

szóval ma nekiálltam snorekellingezni. illetve hát csak álltam volna, mert tegnap este ugye kikérdeztem az embereket, hogy hova érdemes, és Polunnánál megállt a közmegegyezés. úgyhogy ma ahogy felébredtem, kértem egy európai, tojásos reggelit, persze, sótlan volt, de annyi baj legyen, megettem hozzá vagy öt műanyag szeletelt kenyeret, a tea amúgy tényleg nagyon jó, finom is, effektív is, az aranyos Szuranga még mixed fruit juice-t is hozott, le is fényképeztem a maradványokat, majd egyszer meglátjátok – közben végig hallom a lankai fiú szörnyű horákolását, szerencsétlen nagyon csúnyán bebaszogatott –, és aztán kikérdeztem Polunnát. mondta Csarika, h majd főleg helyi eről fognak ott strandolni, de erre ügyet se vetve elindultam

na, most a motor esetében lényeg, h bár bírna menni, akar az álat, de olyan rossz a féke, h 30-ról is csak percek alatt áll meg, úgyh csak amikor nekiállok kockáztatni, gyorsítok fel 40-re, úgyh hiába van csak 9 km-re Polunna, eltartott egy darabig, míg odaértem. na, hát érdemes volt, kb 1 millió lankai strandolt a nem túl széles szakaszon, úgyhogy meg se álltam, már fordultam is vissza, és van itt, a közelünkben egy nagyon szép minisziget, ahová, akárcsak Ko Ma, félig száraz lábbal lehet átjutni, de sokkal kisebb, és olyan szélp zöld, és kék virágok nyílnak rajta, beszarás, kár, h orosz csajok is voltak rajta, amennyire szeretem a 19. sz.-i orosz irodalmat, annyira kezdem gyűlölni a külföldön nyaraló oroszokat, most már egy kalap alá veszem őket az olajsejkekkel, de azt hiszem, igazam is van, az emberiség söpredéke ők, ahogy a Pelevin-könvyekből is kiviláglik

és aztán hosszú olvasgatás, nézelődés a tengerparton a lenyugvó nap fényében, mint tudjuk, ezekkel a felhőkkel és -csékkel a legszebb, és be k vallanom, csak most olvasom a One hand clappinget. fhú, még fordításban is halálos. annyira rossz érzésem lesz tőle, és mégsem tudom letenni, egészen megbolondított. ezek a lankaiak a maguk módján azért nagyon őszinte népek, és használják, amijük van, ott néztük együtt a naplementét, ők már 100 000edjére láthatták, taxisok meg tuktukosok meg tukmálóemberek, mégis olyan őszinte csodálkozással tekintették meg, h nem lehetett nem meghatódni. de én mégse hatódtam meg, hanem rágott a Burgess-könyv, ezt, Misikém, nagyon pontosan ajándékoztad nekem, mert van egy külsődleges, szociális héja, de ami az alatt van, az pont az, amitől az ember könnyen megőrül, különösen, ha az az ember én vagyok

de aztán lement [a nap], és elmentem enni ugyanoda, ahol tegnap, de úgy látszik ez ilyen. az elején féltem, h milyen egyedül leszek, most már lassan attól félek, h sose lehetek egyedül. épp csak, h leülök, már jön is egy csaj, h együtt utaztunk a vonaton, emléxem-e rá, hát, persze, h emléxem, h ő Lucy avsztráliából, és még ott volt a baártja, Tom, valamint az új-zélandi Franzin (ez egy név, vagy hogy k leírni v mi afasz?) és barátja, Matt, m2en Londonban élnek, vmint a svédnek mondott, bár valójában indiai Sunjen, akit mindenki csak Sunnynak hívott, és szintén Londonban él (vajon miért fontos a svédsége, mikor feketébb a lankaiaknál?:), és már gemint az anglosaxon súloysságban találtam magam, h hol van a party.

hála az istennek, ha fel nem is virradtunk mára, de party nem volt sehol, de sikerült vennem ötezer forintért egy üveg kupakos kaliforniai fehérbort, ami persze nem volt behűtve rendesen, micsinájjunk.... és aztán kiderült, h ez a lucy meg tom nem is olyan szar fejek (az új-zélandiakról annyit, h a csaj, aki amúgy valami social studies-zal foglalkozik, meg volt győződve, h a 2. vh 1941-ben kezdődött, és mikor mondtam neki, h 6 millió zsidó halt meg a 2. vh-ban, nem akarta elhinni, amikor mondtam neki, h amúgy 20 millióan – vagy ötevn?:) – haltak meg akkor, asse tudta, hová legyen, én meg ettem a fried rice wirh prawns-t, úgyh sok izém nem lett velük, bár a barátja félig maori volt, és ez látszott is rajta minden tekintetben, sajnálom, h ezt k mondanom, de elég disabled-nek tűntek Sunnyval együttJ, úgyhogy elég jól el tudtam velük beszélgetni, pláne, h Tom vmiféle biológus, Lucy pedig iskolai tanár, be is húztam a fejem, h kreatív igazgató vagyok egy ügynökségen, csak annyit tudtam mondani, h ez olyan, mint amikor a koppenhágai csúcson a fejlődő országok azt kérik, h ők hadd bocsássanak ki több CO2-t

és aztán hanging around hanging around a tengerparton. itt szerencsére éjjel van dagály, nagyon jó érzés egy tengerparti teraszon üldögélni, és nézni meg hallgatni az egyáltalán nem kicsi hullámok csapkodását

aztán elváltunk, és a szállásunkra hajtattunk, de engem itt még várt egy forduló, nem is tudom pontosan, ki, egy helyi mindesenestre rábeszélt, h amúgy ők itt isznak egy szobában, na, igyak már velük, úgyh udvariasságból még ittam velük sört. olyan kövér leszek, mire hazamegyek, mint egy disznó szüretkor. ott voltak vagy heten, kikérdeztem őket, kb nind velem egykorú, nagyon tetszettem nekik, mondták, h maximum 29 éves vagyokJ, fele házas, fele nem. őket már megrontotta a modern kultúra. nem is tudom, mit mondjak, jönnek a bogarak. itt van vamiféle rovar, amelyik fullánkkal szúr, akár a méh vagy a darázs, de egyik sem, a fullánk ott van, sokkal nehezebb kihúzni, és nem olyan mély, zsongó fájdalmat okoz, hanem magasat, égőt, viszketőt, és ez az égés később teljesen váratlan formában reprodukálódik

egy félóra után azért leléptem a lankaialtól, dőlnék le, amikor iszonyatos okádást hallok. de olyan iszonyatosat, h az már nem túnt természetesnek. rohanok a lankai fúkhoz, h baj van, de hát tényleg baj volt, az egyik helyi erő tényeg annyira rosszul volt, h ordított rosszulllétében. az más kérdés, h mit lehet ilyenkor tenni, mint Bebéék szomszédjétól tudjuk, aki azóta már meg is halt, semmit se. azért megtekintettük, mit mondjak, ez a világ semmelyik sarkán sem szép látvány. kiíváncsi vagyok, ha decens szlovén szomszédaim mit szóltak ehhez az ordítozós műsorhoz, biztos nem akarnak többet visszajönni ide, egy szinten meg is értem őket, de a másik szint az, h egyedül könnyebben leszel a helyi energiák része, még ha ilyen súlyos energiákról van is szó

holnap elvben beljebb költözöm, vissza ez első helyemre, mert a belga elmegy, de ha ennyire üres marad az út, mint ma este és du. is, akkor lehet, h mégse, a fasz se tudja, illetve mégis, mert a helyi fiúk holnap este partit tartanak itt, amire mindenképp eljövök, de itt nem lehet majd aludni, disaster lenne

gyerekek, tudnotok kell, h megváltozott az életem. nem úgy értem, h holnaptól trappista szerzetesnek állok, de akkor is. az is jó, ami itt van, de sokkal jobb, ami belül van. nagyon jól szórakozom. egyáltalán nem írom a novelláskötetemet, viszont nagyon sok mást írok. roskadozó svédasztal lófasszal. sokáig féltem az öregségtől, most már az öregség féljen tőlem. gratulálok.

2009. december 25., péntek

na, hát tiszteletttel, lesz itt minden, mi szem-szájnak ingere.

tehát megindítjuk a fapuska-in-lanka blogot. naggyon jó lesz.

na, de azért csak a tegnap estétől mondom el.

mikor tegnap du. beköltöztem a szobámba – mert itt bungalót nem nagyon láttam, pedig még a nevét is megjegyeztem: cabana –, és a haázigazda említette, h csak a másik szobában lakik vki, aki egy férfi, rögtön arra gondoltam, na, ez egy szerencsétlen buzi. a szoba máskülönben a lexebb helyen volt, a dzsungel szélén, bárkinek nagyon tetszett volna, pláne nekem, bár a szoba berendezéséhez mellékelem ezt a kb másfélszer háromnegyed méeteres képet, mely a giccs határain egyérteműen túlterjeszkedik, de engem ez nem szokott zavarni.

aztán amikor este hazaértem, kiültem a teraszra, és írtam, írtam, amikor is megérkezezett az a másik csávó, akinek a második mondata az volt, hogy „i’ve got a boyfriend at home”, még ha ez nem is volt igaz... na, szóval egy 46 éves belga bankárral hozott össze a sors, aki váltig állítgatta, h ő biszexuális, mondta is, h a napot együtt töltötte debbyvel, a 45 éves londoni háziásszonnyal, ám mindeközben olyan mértékű cinizmussal és arroganciával beszélt, h magam sem tudtam, de már eközben eldöntöttem, h ha tényleg szombatig marad, ahogy állította, márpedig mindebben nem volt okom kételkedni, akkor nekem itt nem lesz maradásom.

jól begyógyszereztem magam, és 12 óra alvás után 11kor ébredtem, megcsináltam a kis, semmit sem érő gyógytirnagyakorlataimat, majd írnom kell a gyógytornász és csontkovács lányoknak, h mi legyen, mert mindenem széjjelmegyL, megettem három minibanánt (ezeket már thaiföldön mexerettem), és elmentem az asagurwedha vagy mi a faszom izébe reggelizni plusz motort szerezni.

az ashamaragadahadwa vagy mi a faszom egy csakádi vállalkozás, amit az organikusság jelzője alatt adnak el a turistáknak, nem különbözik a sima falusi lustaságtól, vagyis h csak nőnek a növények, és senki sem permetezi, lesz , ami lesz. mindenesetre a talaj jobbnak tűnik a ko phangan-inál. a kertjük vmi ott van a toppon fíling, virágzó gyümölcsfákkal és roskadozó svédasztallal.

én ökör állat csak ráböktem a sri lanka-i reggelire, banános palacsinta teával. na, a tea, az még all right (bár nemrég tudtam meg, h hiába a hírnév, az első teacserjét csak a 19- században hozta ide egy angol, miután egy betegség a kávéültetvényeket mind tönkretette), de rájöttem, h az én parám vlszg az olajban lesz, habár az utolsó előtti palacsintára mintha a borzalmam eltűnt volna, ettől függetlenül az utolsó palacsintát már a tányéron hagytam. összesen vmi tíz palacsinta volt a reggeli, igaz, h kb csak 2/3 akkorát, mint a miénk, de hárt nehogy már a hörcsög a kielőzzön, ennyit enni...

na, mlst ami az ízt illeti, tényleg földönkívüli élmény, mondjuk, megehető, de azért a szerethetőtől távol áll...

na, ezután következett a motor. mert mondtam csanikának, a házigazdámnak, egy 28 éves sri lanka-i fiúnak, h nekem kell motor. megígérte, h majd beszél a szmszédjával, de hát persze baszott beszélni, úgyhogy a saját motorját adta kölcsön, pedig én csak egy robogót akartam. na, hát, ehhez képest egy nem tudom hány köbcentis honda nagymotort kaptam, ami ráadásul borzasztó hülye állapotban van. nagyon nagy, nagyon nehéz, ha linda látná, h ezt vezetem, a thaiföldi tapasztalataink után kilenne, mint a liba, sőt én is kilennék, de hát mit lehet tenni, elvállaltam a motort, ami ganítom, h megy, mint állat, én nem nagyon mertem meghajtani, mert a fékek kb annyira hatásosak, mint miatyánk a tüdőrák ellen (elismerem amúgy, néha hatJ, mindenesetre vicces.

miután kiprüóbáltam, szóba elegyedtem csanika nemtudomkihével, aki kérdezte, h milyen a szállás, mondtam, h jó, de jobb lenne egy private balcony, mert a szomszédom idegesít. na, gyorsan leszervezték nekem a private balconys szobát, ez már majdnem bungaló, de csak majdnem, elvileg vannak szomszédaim, gyaklag egylőre nem is tudom, beköltöztem ide, ez nem annyira dzsungel, már hallo, az utat meg a hullámzást, kicsit meg is bántam, de hát bármikor elmehetek, vmint kiderült az is, h szinte minden mindegy. beköltöztem az új helyre mindenesetre.

már hulla részeg vagyok, iszom a 0,627 literes sri lanka-i lion sört. nem lehet tiger, mert azok a tamilok, ugye...

ezek után, mivel ma karácsony este van, és fel k hívnom évit és nagymamámat (tudom, most many questions arise, but i won’t answer any of them), vmint megígértem, hogyha baj van az advertisinggal, akkor fel kehet engemet hívni, nekiindultam a kb 10 km-re lévő matarába, h vegyek egy mobilt meg egy sim-kártyát meg top-up. motorval. na, itt kezdődtek a porblémák. so far úgy tűnt, h meglepően kevés dolog van kiírva sri lanka-iul, és mindent ellepnek a latin betűs reklámfeliratok. lehet, h colombo közelében így volt, de most lófaszt. az volt, h elindultam, és a lgelső tapasztalat az volt, h nincs vége a lakott településnek sehol. sehol, sehol. az út mentén mindig laknak. na, most hol kezdődik matara? hol végződik mirissa? van-e ennek lényege?

ráadásul nagyon hamar kiderült, h ez a thai szokás, h a turisták is nekiállnak motorozni, ez nem hogy szokatlan, de teljesen kivannak tőle a helyiek. kerestem a berzinkutat – többen röhögőgörcsben törtek ki, ahogy megálltam mellettük. ja, itt majd mindenki visel bukósisakt, nem úgy mint th, de ugye én még napszmeüveget is, amely dolgok így együtt bizonyára marsaklakóra emléekeztettem őket. azé lett berzinkút, ahol literes üvegekből töltötték nekem a jó dieselt, de azért láttam, h nem tudták eldönteni, igaz-e, amit látnak.

na, irány matara, ami a lonely planet szerint egy 150ezres város. mondjuk, colombo után sejtettem, h ez vmi egész más lesz – képzeljetek el egy többmilliós várost, amely gyaklag teljesen vízszintes, alig lehet látni 2emeletesnél magasabb házakat, de főleg csak egyemeleteseket és fszeseket. akkor jöttem rá, h matarában járok, amikor már tűrhetetlen volt a forgalmi helyzet. de nagyon tűrhetetlen. végre találtam egy phone shopot.

de addigra már majd szomjan haltam és majd behugyoztam. na, legalább inni lehetett, ha pisálni nem is, félegészségJ borzasztó nehezen megbeszéltük, h a lehető legegyszerűbb telefon kell, a legviccesebb az egészben, h ez a nokia 1023 v mi a fasz tud egy fícsört, ami miatt az eredeti telefonomat választottam: van benne folyamatos zseblámpa. és ahogy látom, egész rendes. pre-pay konstrukcióban kb 4500 ft volt, és kb 2000ért még rátöltöttem. nagyon vicces, hogyha brit lennék, kb 20 ft/perc áron telefonálhatnék haza, így viszont kb 500 ft/perc az ár. szegény embert az ár is húzza...

gondoltam, még bevásárolok a supermarketben, de lófaszt, rájöttem, h borzasztóan kivagyok, és ráadásul még a tengerben nem is úsztam. úgyhogy visszahjajtottam a szállásomra, pontosabban csak visszahajtottam volna, de kurvára nem találtam. gyerekek, itt minden ugyanolyan. sőt még ugyanolyanabbJ nagyon hosszú veszkődés után csanika megmutatta a helyet, tényleg borzasztó, h minden ugyanolyanJ

aztá kiderült, h a beach olyan közel van, h motorral vissza is fordultam, ez tényleg nevetséges lett volna. kicsit megijedtem a tengertől, mert a parton nagyon hullámzik, de kiderült, h elég vagy 10-20 métert beúszni, és nagyon csendes, jól úszható, abszolút lebegni is lehet benne bármeddig. jó tenger. most felszerelést nem vittem, úsztam vagy egy órát, de sajnos a csípőmmel baj van, el akartam úszni egy fokig, de annyira be van akadva a jobb csípőm, h inkább mosrt kihagytam, pedig nagyon szorgalmasan csinálom a gyógytornát, aggódom is, h mi lesz, a derékkal-gerinccel, úgy látszik, elboldogulok, de az a csíoődolog elég nagy parának tűnik, pedig a gyóygtorna 90%-a csak a medencére-csípőre vonatozik.

ezek után nekiálltam keresni az internett, és megint kiderült, h gőzöm sincsm, hol vagyok, csoda, h megleltem.

és akkor gondoltam, h már elég éhes vagyok, és a szub-vendéglátom, szuranga mondta, h menjek a beach-étterembe, jobbra a második. hát, mentem. az egész partpn mindenféle folyt, a háttérben óriási tűz égett, az egyes számú helyen, ezt még napközebn kiszúrtam, villogott stroboszkóp, és szólt a lassú goa, más névem progresszív trance. úgy éreztem, ez mini-ko phangan, pontosabban -haad rin. nem csigázom tovább az érdeklődést: igen, ez mini-ko phangan vagy -haad rin. ezt csak 1-2 ember érti, de annyi baj legyenJ

meglepetésemre nem volt hely, de rögtön, teljesen természetesen leültettek egy európai kinézetű csaj mellé, még én kérdeztem tőle, h nem bánja-e. nem bánta, de nem is örült különösebben. egy igazán nagyon szép és nagyon csinos nőt képzeljetek el, igen barna volt, és bőszen tanulmányozta az étlapot. elég hülyén éreztem magam, mert én nem ismerem ki magam egy ilyen small talk-helyzetben, de elég ellenszenvet éreztem, h cool, tárgyilagos hangnemben tudjak a lánnyal, kinek neve scarlett, beszélgetni. nagyon hamar csatlakozott hozzánk richard, aki viccesen közölte, h amúgy ő dick, és kiderütl, h scarlett amerikai, azon belül észak-karolinai, míg dick london mellől való autószerelő.

tkpn azt mondhatom, h innentől kezdve beindult az őrület. kiderült, h m2en sri lanka-függők, m2en már negyedjére vannak itt, rögtön csatlakozott hozzánk négy elfajzott helyi, amely elfajzottság alatt azt értsétek, h isszák az alkoholt meg szívják a minden sztenderd alatt lévő füvet (még csak bele se akartam szívni, tényleg ilyen rossz minőség még th sincs), én csak vascorázni akartam, és attól is féltem, h már megint mit kapok stb.

calamari fried noodles-t kértem, és baszartam, olyan jó volt. úgyhogy mosmár nem tudom, mi a pálya. mert ráadásul, ugye, tengeri, ami nagyon veszélyes, de ez határozottan nagyon jó volt. összességében minden 2. étkezésem kiváló. a többi se undorító – pl. a sok korianderlevéltől th soxor nem bírtam enni –, de olyan furcsa ízeket adnak elő, amit ennivalóhoz nem is tudok társítani.

na, már a vacsi közben jött a súlyosság. én persze csak sört szürcsölgettem, de ez a hülye dick a thai haverjaival rendelt egy 0,7 l-es sri lanka-i, whiskynek mondott izét, és azt kezdték inni kólával. látszott, h lassan a tetőfokára hág a hangulat, itt is beindult a progressive house-hoz hasonlító zene, én s rendeltem még sört (mi a faszt csinálok?), és aztán jött 2 sri lanka-i fiú — – na, most a lényeg,h ezek a lankaiak amúfy általában elég szarul néznek ki. de van egy pár fiú, aki rámegy erre a négeres-cigányos-rasztarfáris, menő fílingre, megnöveszti a haját, leborotválja a hónalját, föltesz egy sapkát, és tényleg jól néz ki, de ugye én sose buktam a négerekre. viszont, azt hiszem, debby, pontosabban scarlett nagyon is.

na, hát ez az este úgy telt, akár egy tanregényben. dick, akiről kiderült, h autószerelő, hozta a brit súlyosságot. tudjátok, h láttam én már karón arjút, de ami az első üveg helyi whiskyt illeti, előbb ittam volna krasznaja moszkvát, ehhez képest az aceton 5csillagos ital, de nem viccelek, közben kiderült, h scarlett valiumra iszik, ami persze nem akkora truváj, de azért akkor is, aztán jött a következő, 1 l-es üveg, mindig azt mondták, h arak, ami itt a helyi alkohol, de igazából nem arak volt, hanem csak pancs, na, hát gyerekek, ha vki azt meri mondani, h a magyarok tukmálják az alkoholt, akkor csak találkozzatok angol autószerelővel sri lankán!

megnéztem. csak 33,5%-os volt. de már szagra olyan íze volt, hogy amikor kólával ittam is azon gondolkoztam, h megy majd a hányás. még mindig nem tudom. és ez is elfogyott! pedig olyan íze volt, h én még kólával is csak kóvályogtam tőle, a gyomrom pedig vörös színű riadót rendelt el, ismeretlen geyi veszély megjegyzéssel. és akkor jött egy üveg, amire már expressis verbis volt ráírva, h old arack. hát a lófaszt a seggébe a sri lanka-i alkoholiparnak! vagy nás néven ááááááááááááááá!

de eddigre már részeg voltam, úgyh nagy örömére a kizárólag helyi fiúkból verbuválódcott táncoló csapatnak én is beálltam rázatni. amúgy jólesett. h a csípőm és a gerincem mit szólt hozzá, majd kiderül. szuranga mindenesetre nagyon örült. közben szagoltam meg a helyi füvet – szerintem az otthoni tapasztalataim után kb10 joint után érezném, h lassan kezdek betépniJ – de szerencsére láttam, h vki kaliforniai bort iszik, nos, holnaptól én is rámegyek a fílingre, mert a sör is borzasztó rossz. csak tudnám, mért ragaszkodik mindig a lonely planet ahhoz, h dicsérgesse a helyi söröket. hát, annyira nagy dolog leírni, h korrektül semmilyen, kissé élesztőízű sör? nem értem.

amúgy dick jófejnek bizonyult, egy középkorú, szétesett angolt képzeljetek el, scarlett azonban olyan volt, mint egy elkényeztetett macska, és most nagyon fontos, h szerintem se marcika, se vince-cilike nem volt elkényeztett. ja, már tudom, azokban az amerikai tinivígjátékokban van ez a típus, a nő, aki tudja, h a férfiak mindent a lába elé hordanak.

lehet, h a repjegy drágább ide, de sri lanka határozottan sokkal olcsóbb, mint th. annyira olcsó, h nincs is kedvem alkudozni. most mit alkudozzak egy 1600 forintos szálláson? az alkohol drága, egy 0,627-es sör 600 forint az étteremben. de a calamari fried noodles is annyi, és ennél drágéább dolog nem is szerepelt az étlapon. ha a sarki bigyóban eszem, az kevesebb, mint 100 ft.

a thaiok előkelőbbek, ez a legobb szó rá. itt mindenki annyira szeret beszélni, fontoskodni, szerepelni, h azzal megy el az idő. én nem bánom amúgy, szórakoztat. tegnapelőtt még direkt rá is izgítottam a taxiszerző embert, h írja fel az ajánlatát, pedig tudtam, h soha nem bérelnék ki egy autót sofőrrel, bármilyen olcsó lenne is, illetve hát egy darabig tiltakoztam, de aztán hagytam, gadd telefonáljon, fontoskodjon. amúgy döbbenetesen. 486 euróból 10 napig egy sofőr egy bérelt kocsival hozna-vinne az ország nevezetességei közt, és ebben már benne van a szállás és a teljes ellátás, az összes belépőjegy meg minden, ami az eszedbe jut. persze, tömegközlekedéssel minden sokkal olcsóbb, de itt defaultból 10x annyi jegyet adnak el, mint ahányan leülnek, és nem gyakorítják a vonatokat, mert ez a sri lanka-i demokratikus szocialista köztársaság, és valóban sok a szocialista beütésük, pl. a földek 82%-a állami tulajdonban van, és az emberek csak bérelhetik, de nyilván van korrupció rendesen. azért vannak magáncégek is dögivel, de ők mindig kiírják zárójelben, h pvt, azaz private, az ltd. elé.

visszatérve az angolra és az amerikaira jól bemutatták a „jönnek a külföldiek, és demoralizálják a helyieket” sztorit, mert hát őszintén szólva az ott ülő 4 + 2 sri lanka-i tekintetében arról szólt a sztori, h hozzánkcsapódnak, és jól bebaszatják magukat. az összes szrönyű italt dick fizette, a +2 lankai fiú meg láthatólag nagyon be volt indulva scarlettre, aki, akár királynő, már hozzá volt szokva a hódolathoz, csak akkor riadt be egy kicsit, amikor az egy hótt bebaszottra rájött a miniagresszió, és közölte, h dick a barátja, de scarlettet utálja. ment a kérlelés, h ugyan már, de én rögtön arra gondoltam, h 3 évvel ezelőtt, amikor jamaihoz visszamentünk lindával, jamai milyen súlyos agresszorműsort adott le, és h ez a nyugatosodás mennyire elrontja a helyi erőket. visszataszítók lesznek, sajnos, akár apám.

na, aztán nagy táncolás után visszavonultam. egy óra van hajnalban. ide hallom a bulit, sajnos, néha egy-egy autót is.

ülök a teraszon vagy verandán, nincs itt senki, hangosak tücskök és kabócák, szuranga egy bokorra karácsonyi világító díszt helyezett el. az egész világon sri lankán van a legtöbb ünnep és munkaszüneti nap, de ez nem elég nekik, és az európai ünnepeket is meg akarják ünnepelni. hát, egészségükre.

holnap megyek pollunába vagy hova korallt nézni.

75% india, 25% thaiföld.

nagyon meg vagyok elégedve, bár kurvára nem erre számítottamJ

az biztos, h egy szinten nagyobb az őszinteség, mint amit bárhol tapasztaltam. kár, h ez elmúlik majd idővel.

„örvendjetek! betlehemben mexületett a szeretet!” – ez nagymamám 2. kedvenc verse a „hála az istennek, felvirradtunk mára” után.