Na10


Pár nappal ezelőtt értem az igazi utazási állapotba. Ha az ember viszonylag sokáig utazik, és tényleg utazik, azaz mozog egyik helyről a másikra, és egy ilyen, viszonylag kedves országban teszi mindezt, eljön az a nagyon megnyugtató pont, h szinte minden mindeggyé válik, olyan egyszerű a létezés. Persze, csalás ez, hiszen, itteni idő szerint, szombaton hajnalban indul a repülőm, és azért is csalás, mert ez idő alatt nem kellett pénzt keresnem és a világ többi praktikus dolgával vesződnöm, de legalábbis kegyes és megbocsátható csalás.

Sosem vettem ezt észre, pedig nyilván már korábban is átéltem, de már önmagában az, h az ember 1-2-3 naponta új szállást foglal el, és a környéket feltérképezi, ez a kisbolt, itt lehet vizet venni, itt lehet ilyen tekercsszerű hülyeségeket venni, itt az internet, itt tök sötét van, itt sár van, nahát, ez a vécélehúzó se működik, hova tegyük a szúnyogriasztó spirált (aminek egyébként itt határozottan sri lanka-i kaja szaga van – na, ezt hogy írjuk, mozgószabály, gratulálok:) stb., stb., már önmagában felszabadító élmény, pedig nagyon nagy, pontosabban hát kicsi apróságokról van szó.

Annak ellenére így érzek, h az utolsó hely, ahol megszálltam, vlszg Colombo után a második legrosszabb hely az országban, Negombónak hívják, de nigambónak mondják:) Egy meglepően drága és rongyrázó hely, de van tengerpartja, és közelebb van a reptérhez, mint akár Colombo. Nos, a tengerparton elég volt egy napot eltöltenem, ez teljes félreértés, nem tengerpart, nem is értem, mihez viszonyulnak itt az árak, alighanem csakis Colombóhoz, mert azért délen az tényleg tengerpart, ez itt maximum halásztanya, az egyetlen szépséget a halászkatamaránok alkotják, akiket nem tudtam ma lefotózni, de mind úgy néznek ki, mintha most léptek volna elő az i. e. 4. századból, koszlott, régi vitorlákkal, tényleg ókori megoldásokkal és felszerelésekkel, és tömegesen, 50-100-an, mintha most indulnának a thermopülai csatába (ugye, oda, mert most nem emlékszem:), először csak messziről láttam őket, nem is értettem, mit láttak, órák alatt közeledtek, majd elhaladtak a koszlott tengerpart előtt, északról délre, mintha tényleg nagyon régen lettünk volna.

azért a naplemente a büdös tengernél is szép

Ha már eljött ez a lelazulás, az ember viszonylag szívfájdalom nélkül megy haza, de ehhez mindenképpen kellenek – legalábbis nekem – mindenféle megpróbáltatások, belenyugvások, elfogadások, valamint kétségbevonhatatlan szépségek és érdekességek. Pl. nagyon sokféle szálláson laktam, Sigiriyában pl. nem is voltam hajlandó a gyógytornagyakorlataim közül azokat megcsinálni, amelyeket hason fekve kell, mert annyira büdösnek találtam az ágyat, a talajt ne is firtassuk, most meg még légkondim is van, igaz, nem nagyon használom, hiszen, ugye, beteg leszek tőle, mint majdnem mindentől...:)

Egyáltalán a gyógytornászat betartása elég vicces, hiszen már az első napon találnom kellett egy felfújható labdát, de olyan egyszerű, felfújható labdát nem találtam, ezért egy egész szettel járok. Van a labda, aztán van egy lyuks végű szelep, amit ha belenyomok a labdába, akkor ki tudom nyomni belőle a levegőt, és van egy óriási fecskendőre emlékeztető pumpa, amivel meg fel tudom pumpálni a labdát. Most már megtartom az egészet, de azért elég furcsa lehetett volna a külső a szemlélelőnek látni ezeket az elő- és utókészületeket minden érkezésekor és induláskor (ja, mert ugye azért k, h leereszthető-felfújható legyen, h kis helyen is elférjen), igaz, a farizomerősítő gyakorlatok bizonyára már önmagában viccesek.

a felszerelés

Polunnaruwa után Sigiriya és Dambulla akkora élmény volt, h úgy éreztem, már nem vagyok kíváncsi az anuradhapurai szent bódhifára, amihez természetesen keményen, vagyis inkább azt mondanám: villámlásszerű csípősséggel hozzájárult a derekam. Sajnos, bármi jót tesz neki, kivéve az ülés. Na, jó, az ülésen belül a buszozás tesz neki a legrosszabbat, ez kétségtelen. Nagyon jól hangoznak azok a tanácsok, amelyeket a gyógyítóimtól kaptam, h használjak deréktámaszt, meg hogy óránként álljak fel, és mozgassam meg magam, de hát amikor egy zsúfolt kisbuszban ülök egy olyan pici helyen, h igazából alig férek be, és közben a lábam szinte a nyakamban van, vagy amikor Tamilországban (amúgy egyebütt is) repülünk a levegőben órákon át, akkor bizony ezek tanácsok kábé olyan hasznosak, mint a vonatos bácsié annak idején, h feltétlenül nősüljek meg.

Nem is tudom, mi lesz így a biciklizéssel, ha kitavaszodik, hiszen az nyilván erősen felelős ezért a villámderékért.

Negombóban egyetlen említésre való esemény történt: véletlenül olyan forrsóág lett, hogy délután 5 óra után (!) sétáltam az utcán, és egyszer csak azt érzem, hogy valahogy megmozdul minden, de elég rosszul mozdul, valahogy mintha ki nem szívesen maradna azon a szokásos, az unalomig ismert horizonton minden, hanem szeretné már valami bennem más perspektívából is nézni a dolgokat. Na, azért a maradék részeim nem hagyták magukat, épp egy elég elhagyatott helyen mentem, megkapaszkodtam a kerítésben, na, mondom, ennek a fele se tréfa, vizet valahogy elfelejtettünk inni.

Ha nincs ott egy lepattant zölcségesbódé, nem is tudom, mi lett volna velem, pedig amúgy csak kerítések voltak, és majd később befejezem. De már otthon :)

Na9

Egy dolog feltétlenül jó Lankán: nagyon közel van a természet. Nemcsak, h burjánzó növényzet, hanem reggelizel, hopp, itt egy monguz, sétálsz, itt egy majomcsapat, ebédelsz, vmi mókusszerű szalad a tetőn, itt megy egy varánusz vagy mi, ott mászik egy kígyó – ezt a mennyiséget és változatosságot máshol nem tapasztaltam, és akik máshonnan jöttek, jó, hát, persze, ezek a mások mindig vagy Th-ről, v Indiából jönnek, ők is örömmel csodálkoznak, h itt mennyiféle állat van. Hát, igen, ha jobban belengondolok, Th-n az egzotikum kimerült azokban a másfél méteres gyíkokban, itt meg már belenyugodtam, h a kamerámat úgyse tudom időben előkapni:)

A kutyák és a cicák többnyire ugyanúgy élnek, mint Th-n (sajnos, macska sokkal kevesebb van, mint kutya), vagyis ugyan emberközelben, de többnyire félvadul, borzasztó soványan, de rettentő lustán. Talán még Th-nél is több a kutya, és ellentétben az ottani helyzettel, itt már volt, h meg kellett ijednem, mert elkezdett felém szaladni, és ugatott. Egy pár félősebb esetet leszámítv azonban, talán még thai társaiknál is flegmábbak, a legforgalmasabb út szélén is simán órákig elalszanak, miközben a kurva sok jármű, bocsánat: gépjármű folyamatosan kerülgeti őket. Az a pár cica, amit láttam, általában nagyon szép volt, és nem akart odajönni hozzám, hiába mondtam, h cic. Ezenkívül meglepően sok a tehén, akik a kutyákhoz hasonló nemtörődömséggel adják elő, akárcsak Indiában, pedig itt elvileg nem szentek, mondjuk, a hagyományos étrendhez nem is tartoznak hozzá.

Folyamatosan bővül a rice and curry-ismeretem, és ezzel együtt javul a lankai kajahelyzetről kialakított képem is, ma pl. egész jót kajáltam egy láthatólag csak lankaiaknak szóló kajáldában, de továbbra is azt k mondanom, hogyha az ember nem tesz még rá plusz csilit, akkor egyáltalán nem borzasztó csípős, pl. nem is csuklottam, bár az igaz, h majdnem elájultam, olyan melegem lett. Megtudtam, mi az a devilled chicken, és rögtön meg is szerettem, mert ez gyakorlatilag hagymás-lecsós csirkeragu, igazán nekem való falat, bár mint kiderült, ők a rice and curryjökhöz csak egyet esznek (értsd: egy fél felsőcombot), én meg megettem vagy hat adagot, de mivel anyám, szegény (többszörösen) mindig azt mondta, h a krumplival kell jóllakni, nem a hússal, ezért én inkább a proteingazdag étrendet részesítem előnyben.

Polunnaruwa, amelynek a romjait ma megtekintettem, egy 10-12. században virágzott királyság fővárosa volt, amelyet eredetileg az ide betörő indiaiak alapítottak, ezért fennmaradt pár Síva-kegyhely is, de aztán ahogy a lankaiak visszahódították a szigetnek ezt a részét, megtartották a fővárost, állítólag többek között azért, mert itt kevesebb a szúnyog. Hát, nem tudom, mihez képest kevesebb, de ez eddig a legtöbb, igaz, h eddig vagy a tengerparton voltam, vagy a hegyekben, de lassan nem használ semmi, a Malarone-t is újra szedni kezdtem, igaz, tegnapelőtt vettem egy üveg vörösbort, és most iszom meg az utolsó csöppjeit, mert rosszulléteimet a vörösvértestszám csökkenésének tulajdonítottam, amit a tájékoztató, mint fontos mellékhatást, hangsúlyoz is. Hát, ha nem lesz vörösbor, akkor majd kiderül, helyes-e az öndiagnózisom.

Polunnaruwa megtekintése harder attacknek bizonyult, mint gondoltam, mert itt aztán ma kegyetlenül meleg volt, panaszkodnak is az emberek, h mi van az idővel, de már én mondtam nekik, h ne panaszkodjanak, hát tudhatnák, h trópusi ország:) Hát, P.-ról nem nagyon írnék semmit, ebben a hőségben most sokat nem éreztem, ráadásul vasárnap van, és vasárnap a lankaiak minden ilyen helyet elárasztanak és zsibvásárrá tesznek. Ez amúgy most csak picit volt igaz, de pl. jött egy légkondicionált busz, nyakkendős lankaiakkal, akik nem is voltak hajlandók kiszállni, hanem csak az ablakon keresztül fényképezgettek.

Most pedig jojjenek az egyeb kepek:

Sigiriya: hat igy utazom. Teli zsebek, teli zsakok. Jobbrol Peter (Stuttgart), balrol Jelena (Petervar), Indiabol jottek, ugyh szerintuk itt minden nagyon draga:)

Fontos figyelmeztetes.

A sigiriyai sziklaeroditmeny (valojaban kolostor) megmaszasa kozben. Alighanem epp levegot vettem. Azt elegge kellett tudniillik

Kilatas a szikla tetejerol. Magat a sziklat nezzetek meg az interneten, gyanitom, h beirjatok, Sigiriya, es az elso talalat ez lesz

under construction menet kozben

A sigiriyai szallasadonom oriasi fotokollekciojabol. Ezt a sorsot szanta nekem Niki, de ugyesen elkerultem, talan ezt a par napot mar kibekkelem. A szallasadonom kozepen, alighanem 20 evvel ezelott. Minimum

a dambullai sziklatemplom, amugy szinten egy ilyen vulkankitores tetejen

Szoval igazsag szerint nekik mindegy, h milyen vallas, mindenkepp vmi ilyet csinalnak belole, csak az iszlambol nem tudnak ilyet, de buddhizmus, brahmanizmus, katolocizmus - egy kutya. (A lankaikak egy kis resze katolikus, meg a portugalok teritettek meg oket.)

Batticaloa bevásárlóutcája

 

Batticaloa - hindu őrület

 

Mivel ez a kép maga is felirat, nem tennék hozzá még egy feliratot. Minek, ugye?

 

Batticaloa - egyenlőség, tesvériség

Now, that's what  call future!

 

Batticaloa - buszmegálló

 

Polunnaruwa - köpött a maci

Polunnaruwa - erről a bácsiról mintázhatták a Kill Bill szakállas bácsiját, csak nem jut az eszembe

Polunnaruwában is sok az éhes kismajom

Nem, nem döglött meg, csak alszik. Az ember se részeg, csak úgy néz ki. Itt egyébként sokan viselkednek úgy, mintha részegek lennének, de valószínűleg csak szerencsés bolondok.

Amikor még Fapuskának is fel kellett vennie az egyébként épp ebből a célból vásárolt baseballsapkát. Mondjuk, kicsit már késő volt, de a napszúrás nagy részét elkerültem.

Na, az ilyenek miatt jöttem Polunnaruwába.

No,  no, we are from Sweden. We live there for 25 years. Now that's what I call Sweden.

Na8
Na, hát, most látom, h az előző posztban van, ami kétszer is szerepel, hát ilyen, ha az ember nem olvassa át, de hát mit csináljunk, ugye, lesz még ilyen, mindenkit biztosítok.

Ott hagytam abba, h nagy nehezen elindultam Battiba. Borult ég, állandóan szemerkélni kezdő eső, és iszonyatos lepukkantság, ja, és mindenhol katonai őrség. Különösen a hidaknál, na, már most egy ilyen lagunarendszerre épült városban szinte csak híd van. Eredetileg nagyon rossz kedvem volt, sehogy sem értettem, mi vitt rá, hogy idejöjjek, ahol láthatólag nincs még egy fehérember, csak azt a másik felemet okolhattam, amelyik állandóan kísért, h olyat csináljak, amit más nem nagyon szokott.

Batti estére teljesen kihal, de nappalra forgalmas város. És megyek a sáros porban, mindenünnen felverődik rám homok és a piszok, és nem is kell rámosolyognom az emberekre, és épp az a merészet, h valami turistátlant csináljak, elnyeri méltó jutalmát. Érdekes, h a tamilok nem a where are you frommal, hanem a how are you-val vagy a what’s your name-mel kezdik, de látszik, h sokkal, de sokkal jobban örülnek. Egész iskoláscsoportok üvöltik, h fine. thank you, és látszik, h nagyon tetszik nekik, mert iszonyú ritkán láthatnak itt fehérembert.

Valaha ez a vidék is nyaralóhely volt, aztán elpusztította a cunami az egész beachet, amelyet egyébként nem is találtam megJ, és ezt a területet a kormány amúgy sem támogatta, aztán pedig végigvonult itt a háború 2008-9-ben, és hát ugye hány turista verekedi át magát azon a 30 ellenőrzőponton, amin én, amikor egyébként se nagyon van itt semmi. Egyszerűen azt kell, h mondjam, h az emberek el voltak ragadtatva, és ettől persze én magam is hasonló állapotba kerültem, csak sétáltam vigyorogva, mint egy hülye, és mindenki hasonlóan adta elő (a mandarint kivéve mindent helyi áron is adtak), sőt még 2010-es naptárt is kaptam ajándékba, és hát azt k, h mondjam, h soha az életben nem csináltam ilyet, de legalább egyszer az életben megéri.

Egyetlen, nyilvánvalóan NGO-s fehéremberrel, pontosabban -asszonnyal találkoztam egész nap, ő is meglepődött rajtam (azért énrajtam nyilvánvalóan látszik, h turista vagyok, mint ahogy őrajta is nyilvánvalóan látszott, h nem), és ráadásul ez a hindu-tamil város egész követhetően épült fel, úgyh egész jól hanging aroundoltam, végig gyalog, és iszonyú jól éreztem magam, amelyen pedig magam is meglepődtem és így tovább stb.

Elmentem egy helyre enni, ahol a tulajnő nagyon őszintén beszámolt róla, h mióta a szomszédba költözött egy kormányiroda, mindennap fél 4kor be k zárniuk, úgyh régen egész nap fogadtak cendégeket, most már csak ebédre, de talán a választások után... MOndjuk, h egy kajahelyet (hiszen alkohol ilyen helyen nincs) minek k bezárni, mi az összefüggés, azt nem tudta megmagyarázni, de nyilván neki se nagyon magyarázták.

Aztán az utcán hozzámcsapódott egy bácsi, aki folyékonyan, de nagyon hülye kiejtéssel beszélt angolul, és elmondta, h majd a választások után minden más lesz, és az új elnök majd biztosan ad havi 10 000 rúpia fizetést, de ha már 5000et ad az is jó, és h a mostani elnök the worst man in the country, kérdezem, h jó, de biztos, h új elnök lesz, ó, az egész biztos, mondom, jól van, én már nem leszek akkor az országban, de majd megnézem, h igaza lett-e. Általában is ezzel az attitűddel közelítettek, amelyben azért szerepe van annak is, h a nyugati országok, ugye, szokás szerint tiltakoztak az emberi jogok stb., ami itt szimpátiát keltett, míg pl. az a 23 éves tissai fiú meg arról beszélt, h Amerika meg Anglia meg Németország háborút akarnak; meg egyedül az NGO-k jöttek ide vmicskét segíteni...

Habár ennek van egy pár nagyon vicces aspektusa is. Ha az ember a tengerpart mentén utazik három visszatérő dolgot lát. Romházat, temetőt – ez a kettő ugye a ú áldozataira utal – és játszóteret. Annyi a játszótér, h Dunát lehetne vele rekeszteni, ha itt lenne Duna, de csak egyéb folyók vannak, viszont játszani sose játszik benne senki. Ami nem is csoda, hiszen egy trópusi országban vagyunk, játszótér az egész ország, ráadásul mindenki krikettezik, ahhoz meg csak egy szabad térség kell meg ütő meg kesztyű (meg is értették velem, h a futball nem véletlenül a legnépszerűbb sport a világban, elég hozzá egy labda, de ha labda nem lenne, akkor bármi hasonló is megteszi, ugye, míg a többi sporthoz minden szar kell, és ez igaz, bár a tengerparton futáshoz még ennyi se kellJ. Persze, az Észak-amerikai Egyesült Államokból vagy az NSZK-ból nézve nagyon jól hangzik, h játszóteret építettünk a gyerekeknek, ám, ahogy hallom, az otthonteremtési program tizedennyire sem áll jó, százezrek földönfutók a mai napig.

Aztán véletlenül 3 órán át interneteztem, és mire kiléptem a szűk kis helyiségből, ahol maga voltam a megtestesült szenzáció, már besötétedett. Amikor jöttem az Emirates-cel Dubaiba, akkor lehetett választani a műholdképnézetet is, és vmi fantasztikus, h hogy néz ki India éjszaka, különösen az északi része felülnézetből, pont olyan súlyos, mint a Boston-Philadelphia tengely vagy Európa bizonyos részei.

Na, most Lanka biztos, h nem így néz ki, mert itt még ennél mennőbb helyeken sem divat a világítás, őszintén szólva elég para is ez nekem, hiába van világítós zseblámpás mobilom (mert az új is olyan, képzeljétek, pedig ez volt a legolcsóbb – új, hm, hát, újnak új, de máris minden baja van, sztem hamisítvány Nokia:), és akkor kiderült, h hát azért elég gyanús vagyok, h itt a sötétben, de hát 7 óra volt csak, botorkálok a hidakon, minden egyes katonával le kellett állnom trafikálni, h hova megyek, és akkor már ugye honnan jöttem stb. stb., miközben majd bepisáltam, az is nagyon gyanús volt, h miért vagyok egyedül, ezt mindig megkérdezték, meg h miért nem megyek vmi járművel és így tovább.

Ironikus módon az idő késő du.ra megjavult, most szikrázóan csillagos éjszaka van, amelyet tehát nem zavar a fényszennyezés sem, és elkezdtem kokettálni a gondolattal, hogy ha holnap jó idő volna, esetleg itt maradnék. Persze, mivel holnapután vasárnap (itt félszabad szombat van, mint nálunk régen), vlszg fully booked, de hátha mégse... Na, mindegy, ha holnap tényleg jó idő volna, és a beach is valahogy kinézna, akkor nem haboznék itt maradni, nagyon vicces egyedül lenni itt európainak, ahogy a költő mondaná.

A néninél ugyanis ráadásul még jót is ettem, ami itt azért, ha nem is ritkaság, de azért nem is mindennapi. Sajnos v nem sajnos, a lankai konyha, egyáltalán vendéglátás hagy némi kívánnivalót maga után. Th és, ahogy másoktól hallom, Indiában megszokja az ember, h úton-útfélen kajáltatnák, akár kis standokról, akár csak egy sámliról, akár komoly helyeken adogatják a kaját, és tényleg, az ember, ha akar, eszik.

Lankán, mint megtudhattam, az ilyetén vendéglátásnak ugyanúgy nincs hagyománya, mint ahogy az utazásnak, szállításnak sincs. Itt az emberek csak környékre szoktak elmenni, olyan, h étterem, sokáig nem is volt, a sarkokon pedig maximum kesudiót árulnak, ami azért nagy kár. Sőt egy csomó helyen, ahol amúgy működik étterem, is a kajálás egy órákig tartó dolog, mert nem szokatlan, h akár másfél órát (!) is várni kelljen, mire a kaja elkészül. Ezt gyakran az étlapon is feltüntetik, vagy mondják is, vagy a legrosszabb, ha elefelejtik mondani, és az ember csak vár, vár. Sőt a múltkor az egyik helyen az is kiderült, h összesen egyetlen darab tűzhellyel üzemeltetik a helyet, ezért most akkor vagy teát és kávét kérünk, vagy kaját, nincs választás, vagy van, de az még további félórákat jelent.

Ez ahhoz a thaiföldi gondolkodáshoz képest, h az étel az, ami 10 perc alatt egy wokban elkészíthető, elég sokkoló, de még inkább az, h ténylegesen kutatni kell a főtt étel után. És hát az indiai meg a thai konyha után a lankai kissé hervatag tud lenni. Tud nagyon jó is lenni, pláne, ha elfelejtik a kókuszolajat, de pl. h mi a faszt tesznek a rizshez, h olyan íze van, mint egy romlott fognak, azt nem tudom elképzelni se, mindegy, most már úgy eszem, ahogy a lankaiak, mindent teljesen összekeverek, és ha teljesen kézzel nem is eszem, de ha pl. csirke van, mint ma is volt, akkor azért félig már adaptálódom. Úgyhogy, all in all, azt k, h mondjam, h van olyan, h finom lankai étel, csak nem mindenhol azt adják, de a vajhal nagyon finom, bár konyhafüggetlen, és én annak idején magyarban pl. nem tudtam jól megcsinálni, tényleg szétment, mint a vaj.

Találkoztam egy müncheni párocskával, akik Indiából jöttek, mint kiderült, a fiú nagy India-megszállott, most csak 3 hónapot töltöttek Indiában, h megmutassa a csajának az országot, de ő a legutóbb 7 hónapot töltött ott (nem kérdeztem, miből, nyilvánvaló volt, h munkanélküli segélyből), és ők is megerősítettek abbéli meggyőződésemben, pláne, h, mint kiderült, a fiú sok időt töltött Th is, h vhogy ezek a lankaiak olyan izék. Itt, Battiban nem, habár... talán még itt is.

Szóval ahogy elmondták az indiaiakat, meg ahogy Niki is, azok végtelenül fárasztóak és akár kedvesek, de mindenképpen bolond benyomását keltik, a thaiokat pedig ismerem, ők nagyon kedvesek, ugyanakkor öntudatosak, és ugye van náluk ez a patriarchális hierarchia, amely nemcsak jogokat, hanem nagylelkűségi kötelességeket is ró rájuk, ugye, egy farang, vagyis foreign alacsonyabb rendű, de mint alacsonyabb rendűn, segíteni kell rajta és gondoskodni róla stb. stb., aztán van ez a fájdalomkimutatási tilalom, h nem szabad mutatni a haragot sem, hanem mindent nyájasan – ó, itt francia beszédet hallok, ezek lankaiak nem lehetnek!

És Lanka vhogy tényleg a kettő között áll, de ahogy a német pár is megerősített ebben, vhogy olyan karakteretlenek e két nemzethez képest. Kedvesek is meg nem is, ragaszkodók is meg nem is, kicsit öntudatosak, kicsit nem, nagyon rossz az alkudozási kultúrájuk, kevés bennük a játékosság, azt hiszem, a modernizációnak egy nagyon nehéz fokán állnak. Th-n viccből is lehet alkudozni a legtöbb helyen, és ezzel tök jól el lehet szórakozni, de itt még kapni se nagyon lehet semmit, mondjuk, a szuvenírnek is kínkeservvel kellett utánajárnom:)

Úgyhogy furcsák ezek itt, az biztos, és talán még akkor tévedek a legkevesebbet, ha azt mondom, h talán nagyon is különbözők (nesze semmi, fogd meg jól), mert azért sokakkal beszélgettem, és sokan nagyon szeretnek beszélgetni csak úgy, és ez nagyon pozitív dolog, de mások pedig határozottan csúnyán néznek, elzárkóznak, összevonják a szemöldöküket stb. Persze, nem itt, Battiban, de hát erről már beszéltem.

Hogy beachelni nem ide k jönni, az tiszta sor. Mint tudjuk, a jó tengerpart apró, csöndes öblök sorozatából áll, ahol maximum te vagy vagy ti vagytok és esetleg még 1-2-3 ember. A jó tengerpart nem széles, max. pár méter, és nem hosszú, mögötte már burjánzik a zöld növényzet. Fontos kritérium még, h a jó tengerpartnál van korallzátony, szép korallokkal és trópusi halakkal, a víz kristálytiszta és a zátonyon túl ott a nyílt tenger. Na, most Ko Phangannal régebben legalábbis csak annyi baj volt, h néha annyira lement a tengerszint, h csak snorekelling felszerelésben lehetett megközelíteni a nyílt tengert, és talán egy kicsit még lehetett volna színesebb az élővilág, de amúgy ennyi. Nem tudom, ilyen-e még, de ha nem, akkor Ko Tao még azért biztos ilyen.

Lankán sehol sincs és nem is volt ilyen tengepart, vagy legalább még senki nem számolt be róla, és magam sem találkoztam vele, cserébe viszont szívesen vezetik szinte a parton a főutat, úgyh tuktukdudálással is vegyülhet hullámverés hangja. Részben amúgy nem tehetnek róla, hiszen szinte minden korallt elpusztított a szökőár, másrészt ez itt nem beltenger, hanem nyílt óceán, amely az apró öblöcskék és zegzugok kialakulását nem segíti, hiszen azért hullámzik rendesen.

Na, hát úgy látszik, az már visszatérő eset lesz, h hozzáírok.

A mai napon (9-én) reggel felébredtem, és megtekintettem, h itt tényleg fel van borulva minden. Battiban szikrázó, mediterrán (értsd: nincs felhő az égen) napsütés ébresztett, ami azért a monszun jelentős elmaradásáról tanúskodik. Hadd rohanjak előre, és meséljem el, h végül mégsem maradtam Battiban, hanem eljöttem Polunnaruwába (Ancient Cities), ahol szintén monszunnak kellene lennie, de felhőnek itt is kevés nyoma volt, útközben viszont annyi port nyeltem, és a emberek is olyan látványosan védekeztek a por ellen, h nyilvánvalóvá vált, de hát a környezet értelmezése is segített ebben, h itt bizony már egy ideje nem nagyon eseget.

Na, hát annyi baj legyen.

A tamil hinduk egyértelműen mások, mint a buddhista szingalézek, vagy más néven: úristen! Mindez a buszon vált nyilvánvalóvá, amely a szörnyen rossz, karácsondi társait megszégyenítő úton úgy vágtatott, h bizonyos időszakokban több időt töltöttem a levegőben, mint az ülésen. Én, ökör állat azt hittem, h a mirissai strandon nagyjából kihevertem az idegbecsípődésemet vagy kezdődő gerincsérvemet, de hát kiderült, h az bármikor még sokkal rosszabb lehet, és íme, lett is, hiszen a Flector Rapid ellenére, aminek egyébként tök jó műanyag málna íze van, a legsúlyosabb parákat éltem át a járművön. Mindehhez társult 3 darab, 16 éves, de csak 13-nak kinéző iskolás, akik olyan szinten rámcuppantak, hogy egy idő után nemet kellett mondanom.

Valamint mondanom sem kell, h ők aztán végtelenül jól szórakoztak az őrült buszsofőr levegőbe repítő menőverein, miközben a meglepetéstől és a fájdalomtól azt se tudtam, hol vagyok. Ó, de hát itt az emberek azt se tudják, mi van, ezt komolyan mondom. A kalauz úgy ordított végig, mint akinek ellopták a jegykezelő-készülékét (na, persze, ilyen itt nem is létezik, indigós papírra írogatnak dolgokat – de azt meg k, h mondjam, mindenhol megszállottan nyugtát adnak, épp h a zülcséges nem ad), valamint rendszeresen akkorát csulázott a nyitott buszajtón át (ja, itt soha semelyik busz ajtaját sem csukják be, és elvárás a menet közbeni le- és felszállás tudománya), h azzal a Lankánál gazdagabb és boldogabb országokban már versenyt nyerhetett volna, ha a velem egy sorban ülő bácsi nem tudott volna még nála is undorítóbbakat csulázni, csak ő az ablakon át. De sztem simán van, amikor semmiféle nyílászárón át nem csinálják, hanem csak úgy.

A gyerekek a fellegekben jártak, egyáltalán nem hasonlítottak a szégyenlős mirissai 18 évesekhez. Követelték, h mutassak könyveket, amik nálam vannak, meg mindenemet meg akarták nézni, felajánlották, h eljönnek velem Polunnaruwába, és megmutatnak mindent, de nekem kell fizetni mindent, mondtam, h erről szó se lehet, sőt a könyveket se voltam hajlandó elővenni, elvégre épp, h nem esünk ki a buszból, erre ők könyveket akarnak nézni?!:) De hát már eleve a testbeszéd, gyakorlatilag rámmásztak ezek a fiúk, nagyon örültem, h végre leszálltak, mert bármilyen aranyosak voltak, azért Tamilországnak jelenleg elég volt az útjait és sofőrjét elviselni.

Na, most itt kábé az megy, h írok, és áll fölöttem egy pincérfiú, és nézi, h mit csinálok. Hát elég furcsa, mert persze egy szót se ért, én mondtam, h writer vagyok, de hát mit mondtam volna, hiszen elvégre valamit mondani kell, de, bazmeg, ez nem tágít, ez olyan megbűvölve nézi a kezemet, ahogy írok, ha azon már tényleg csodálkoznom kell, pedig hát a fiatalok itt is csapatokban interneteznek, a saját szememmel láttam!

Igaz, h miután a saját szemmel láttam, rögtön utána odafordult hozzám egy fiú, és megkérdezte, h mióta használják az iránytűt, és mondtam, h mittudomén, nézze meg a wikipédiát, erre megkérdezte, h mi az a wikipedia, ja, mondom, akkor biztosan komoly internetezés zajlik itt, pedig a fiú tudott angolul olvasni is, de nagyon hálás volt, és véletlenül én is megtudtam, h ugyan a kínaiak már az iődszámításunk előtt lófasszal is használtak iránytűt, de nem tájékozódásra, hanem a feng suihoz. Szerencsétlen kínaiak annyi mindent feltaláltak, de nem értették a startégiai jelentőségét egyiknek se. Vagy legalább kevésnek.

Amúgy még a fiúkra visszatérve mondták, h ők most extra classes-ra mennek, ami persze English language. El is kértem a papírjukat, amire bonyolult lankai angolsággal (ja, mert persze van ilyen, h lankai angol, vettem újságot is, egész furcsa English standard van itt, de látszik, h standard, nem csoda, h az indiaiak annyira meg vannak róla győződve, h ők aztán a legstandardebb angolt beszélik:) a spontán beszéd (mármint az előadott beszéd) szabályai voltak felvázolva, pl. h legyen felvetés, tárgymegjelölés, tárgyalás, érvelés stb., mondom nekik, fiúk, hát, ti ebből egy büdös szart nem értetek, mert hát biztos, h nem értettek, beszélgettek ugyan egy kicsit angolul, de hát tényleg csak elgattak-gettek, ahogy a költő mondja, vagy inkább úgy mondaná, gatottak-getettek? Dehogynem, értjük mi, az angol könnyű, és amúgy is ez lesz az első óra.

Úristen, mondom, már hogy lehetne ez az első óra, amikor már itt a lecke, meg minden, de a fiúk csak kötötték az ebet a karóhoz. Akkor hátrafordult egy csoffadt asszony, h adjak neki pénzt, mutattam neki, h nem adok, mire a fiúk követelték, h mondjam neki, sorry, sorry, mondtam, h sorry, a fiúknak nagyon tetszett, aztán javasolták, h eljönnek velem Polunnaruwába, mondom, mi lesz az extra class-szal, ó, az várhat, mondták a fiúk, aztán pedig jött a kalauz, és kiderült, h már így is továbbjöttek pár megállóval, és nagy röhögések közepette lependerítette őket a buszról. Ja, mondanom sem kell, hogy mindeközben ordított a lankai popzene, amely egyébkétn szoros rokonságot mutat a mulatós zenével és az ungarische Operettel.

Hát, ez nagyon érdekes, most érkezett egy szerzetes, de annyira fenn hordja az orrát, h az borzasztó. Ja, tudom, mi a furcsa, h mongoloid, és nem is egy jön, hanem legalább harminc. Nem thaiok, nem ismerem fel ezt a nyelvet.

Úgyhogy azt hiszem, részesültem egy falat Indiából, bár még nem voltam.

Tamilország borzasztó szegény, lepattant és poros, és a különbség szinte már a természetben is érzékelhető, ahogyan eljutottunk újra Szingalézországba. Itt, Polunnaruwa környékén már megjelennek a fák, sőt erdők, vhogy minden nedvesebb, pornak megint nyoma sincs, hát, nagyon furcsa, bolond vidék. És amikor Kata egyszer arról mesélt, h milyen kontrasztos az indiai környezet a menekült tibetiek kolostora körül – szóval azt hiszem, egy kicsit most ezt az állatias különbséget is megértettem.

Na, most már kezdem magam itt hülyén érezni, egész buddhista kongregáció alakult itt ki körülöttem, a munkatársak glédában állnak.

Végül azért jöttem el Battiból, mert minden végtelenül komplikált volt. Tudtam volna beachelni a világ legkihaltabb beachén, de aztán bármit akartam volna csinálni, vagy tuktukot kellett volna fogadnom, vagy megint átmenni a rendőrsorfal egyenkérdésein és még ezer dolog stb., úgyh végül csak hűtlen lettem a városhoz, és itt Polunnaruwa-külsőn jó is, megint erdőben vagyok, egy óriási mesterséges tó partján, amit még mittudomén 12. századi király építtettett, és ami annyira nagy, h már régen is P.-i tengernek hívták.

Na7

Na, azt hiszem, ezt hívják utazásnak. Now that’s what I call music, mondták be mindig a PoptarisznyábanJ Már elnézést, ha...

Nem sok szót vesztegetenék a Yala Nemzeti Parkra. Biztos vannak olyanok, akik alig várják, hogy a trópusi melegben 13 órát zötykölődjenek úttalan utakon és benzingőzben és egy olyan terepjáróban, amelyet bizonyára már a japánok ellen is bevetettek a második világháborúban. Itt vetem közbe a d-ázsiaiak feltűnő Landrover-imádatát, l. Dalbirt is. Nos, volt sok állat, meg volt, amikor nem volt, aztán láttam 38% leopárdot, egy fán volt, mint általában a leopárdok, de majd a kép magáért fog beszélni, és a derekam vagy gerincem vagy isiászom vagy ahogy tetszik pedig hangosan sikoltozott, és nem nagyon lehetett kiszállni sem a gépjárműből, pimp up my gépjármű, ugye, de nem volt felpimpelve, úgyhogy csoda, hogy.

38% leopard

tobb szaz szazalek krokodil

ez most vmi nagy hullo, de uristen, mi is a neve? vmi gyik- v dinoszauruszszeru kepzodmeny

egyikfele majom

masikfele majom

egy kb 16 eves elefant fasza

 

egy klasszikus szimbiozis

Az emberekről majd később, de pl. nagyon árnyalt értesüléseket szereztem a politikai és társadalmi helyzetről, amely itt, ugye, nemcsak abban merül ki, h hazaáruló Gyurcsány, fasiszta Orbán, hiszen itt 2009 elején fejeződött be, ha egyáltalán befejeződött, egy 30 éve tartó polgárháború.  És ráadásul január végén lesznek a választások, és nagyon kiélezett a helyzet. Na, de erről majd később.

Tissamaharamából, amelyet amúgy még a helyiek is lusták kiejteni, ezért Tissának rövidítik, végül Haputáléba utaztam, amely már az ún. Hill Countryban van – ezek amúgy inkább 2000-2500 környékére nyúló hegyek ölelésében lévő további hegyek és völgyek, úgyh egyáltalán nem annyira Hill, és a hely egyik lényege, h itt terem a híres tea, ami aúgy egyáltalán nem is terem olyan régen itt, valamikor a 19. század közepén hurcolták be ide az angolok, amikor a kávéval hiába kísérleteztek. Tehát erről is a britek tehetnek. Nagyon szép, és nagyon rosszak az utak. Ez a két dolog biztos, na, meg a tea, mert egyébként az időjárás jelentősen kibaszóban van itt.

Tudniillik két klímazóna lenne itten. Az egyik a nyugati-déli, amely ezt a Hill Countryt is magában foglalja, a másik pedig az északi-keleti, amely az ún. ősi városokat foglalja magában. Na, most az évnek ebben a szakában a NY-D-en épp száraz évszak – kellene, h legyen, míg a másikban pedig monszun, de ahogy elnézem rendesen összekeveredett minden, mert ott, délen pl állandóan esett az eső, míg az É-K-i részről meg szikrázó jó időt jelentettek.

Na, azért én elmentem Haputaléba, ami Hill Countryn belül is vagy 1500on van, h meglátogassam a Világvégét, amely eredeti angol nevén Horton Plains National Park: World’s End. Hiába nem beszél ugyanis itt a többség angolul, a harmadik hivatalos és egyben közvetítő nyelv mégiscsak az angol, a szinaglézek pl. úgy mondják: horton plész, mert ugye a Plainsnek semmi értelme.

Az első nagy tapasztalat az volt, h lehet, h a tengerparton meg egy pár más helyen szépen megcsinátlák az utakat, de ezek a Hill Country-utak az állami buszokkal komoly kínszenvedést okozhatnak. Tudniillik itt nem szokás ám nagy pakkokkal utazni, ilyesmit csak nyugati turisták csinálnak. Ezért a nagy pakkokat nem is nagyon lehet sehova se tenni, ezért kénytelen vagyok mindig a leghátsó sor legközépső ülésén utazni, mert ott akadálymentesen tudom tartani a csomagom. Ez külön jó a gerincemnek, hiszen amúgy is rugózásmentes, negyvenéves, indiai buszokról beszélünkJ

A másik nagy tapasztalat az volt, hogy azt hittem, Nepálba vagy Tibetbe érkeztünk, amikor a lenyugvó nap sugarainál – hogy Ivolgin tábornokot idézzem –, vagyis 6 órakor leszálltam a buszról fekete műanyag trikómban és tehénmintás rövidnadrágomban. A bajok akkor kezdődtek, amikor már a vastag farmeromban, a rövid+félrövid+hosszúujjú pólomban + vastag pulóveremben + lankai büdös „széldzsekimben” is úgy éreztem, mintha az említett buddhista országokba érkeztem volna, bár az igaz, hogy nagyon sok csengő csilingelt. De akkor még egy müezzin is mexólalt, és egyértelmű volt, h ez lanka, de a fázás csak nem múlt el, ennek ellenére kértem, h akkor 5:30-kor vigyenek ki a Világ végére, azaz a nemzeti park bejáratához.

A Lonely Planet szerint ez az egyetlen nemzeti park Lankán, ahol az ember magában kószálhat, és nem kötelező kísérőt fogadnia, vagy legalábbis úgy magában, h megígéri, h nem tér le a kijelölt útról. Én már rájöttem, h azért ilyen szigorúak ez ügyben, mert, sajnos, maguk a lankaiak semmiféle szabályt se – nem is azt mondanám, h hajlandók, hanem inkább azt, h képesekJ – betartani, pl. szemét- és csikkeldobásügyileg, h csak a legegyszerűbb helyezeteket mondjam. Ők tényleg természetesen eldobnak mindent, ez nem is lehet kérdés.

Na, most azért kell ilyen korán indulni, mert, megintcsak az „independent traveller” tanácsadója szerint már 9-re a Világ faszához kell érni, mert később már leszáll a köd, valójában mist, és nem látszik, mi van a világ köldökén túl. Ez a vmi tudniillik egy 880 méteres leszakadás, amelyen túl ellátni a tengerig, vagy száz km-en át. Na, most azt tudjátok, h nem vagyok az a teljesítényturista, de láttam már menet közben, h akár baj is lehet, mert jöttek a felhők ezerrel, úgyh még a bolond angolt is lehagyva, gyakorlatilag futva érkeztem a világ faszához, 8:13-ra, és még éppen megsejtettem, mire gondolhatnak, amikor ezt a kifejezést mondják. Vlszg úgy néz ki, mha egy másik világ kezdődne a szakadékon túl, egy sík, egymásba folyó folyókból álló hálózat, mintha ott lenne a másvilág, úgy konkréten vagy vmi ilyesmi.

ha a vilag fasza ala nezel merolegesen, ezt latod

Hill Country - ilyen szep is lehet a mezogazdasag

 

Hill Country - egy kicsit kevesebb mezogazdasaggal

Ennek ellenére persze végigmentem a túraútvonalat, aztán mire visszaértem a guest house-ba, már fel is háborodtam. Mert hogy egy klasszikust idézzek, itt nem kicsit – nagyon volt hideg, sztem simán 15 fok alatt voltunk még délben is, ami, h egy másik klasszikust idézzek, a nyúl viszi a puskát esete. Hát, nehogy már a hörcsög kielőzzön! Most án tényleg hideg szélben fagyoskodni jöttem Lankára?! És akkor még ezek után mássza meg az Adam’s Peaket, más néven Sri Padát, megint más néven mittudomén? Hát akkor ott még hidegebb lesz, ráadásul azt javasolják, h 2:30-kor kezdjük megmászni, mert túl meleg lesz, meg ott isleszállnak a küd és felhők! De akkor már sejtettem, h le vannak azok szállva egyébként is, és az újság csak megerősített ebbél meggyőződésemben, mert megírta, h össze vagyunk keveredve!

Na, akkor most mi legyen? Találkoztam emberekkel, akik Arugam-öbölből jöttek, ami pedig keleten van, és mondták, h tök üres volt a jó időt leszámítva. De hát én már nem mehetek olyan délre vissza! Én nem is tudom, mi történt velem, de az a lényeg, h egyszer csak már Batticaloát szerveztem, hogy oda megyek. Jó, az igaz, h már az elejétől azon morfondíroztam, h micsoda egy beszari vacak turista vagyok, a polgárháború sújtotta térséget, ahol most is megy a katonáskodás, meg elnyomják a tamilokat, nem látogatom meg, pedig már a puszta jelenlétemmel és fogyasztásommal segíteném őket, bár ahogyan majd látni fogjátok, ez nem ennyire fekete-fehér há, és hát Batticaloa, vagy ahogyan szintén lustaságból hívják, Batti, pont egy ilyen hely, illetve az a vicc, h az É-K monszunövezet nagyjából meg is felel a tamilságnak, kivéve az ősi városokat, mert azok nem tamilok, és kivéve Hill Countryt, mert ott meg sok a tamil.

Most nem mesélem el az egészet, de erről is angolok tehetnek, mert amikor elkezdték szépen adminisztrálni a területet, úgy találták, h a tamilok jobban értenek a hivatalnokoskodáshoz, mint a többségi szingalézek, ezért belőlük még rendőrök, katonák is lehettek stb., valamint úgy találták, h a teához is jobban értenek, ezért betelepítették őket H C-ba, és ott azóta is vannak ezek a nehéz sorsú tamil nők, akik éhbérért szedik a teát. Persze, a teázó nők nem zavarták a szinaglézeket, annál inkább a hivatalnokoskodó tamilok. Úgyh amikor elnyerték a jó kis függetelneségüket, rögtön elkezdték szívatni a tamilokat, akik jelenleg kb. a lakosság 15%át teszik ki, de vhogy többnek tűnnek.

Ráadásul a tamilok nemcsak Lankán élnek, hanem sokkal többen élnek D-Indiában, de még ráadásul az itteni tamilok is többfélék, a többségük lényegében hindu, míg a szingalézek, ugye, buddhisták (bár h mi ebben a buddhizmus, nem tudomJ, de még ráadásul a H C-i tamilok közül meg sokan muszlimok lettek, de a lényeg, h a szingalézek is úgy kezdték kilencszázötvenvalamennyiben, mint most a szlovákok, h hoztak egy szingaléz nyelvtörvényt, amire aztán a tamilok kitették a kiakadásjelzőt, és akkor jött a Liberation Tigers of Tamil Eeliya, amibl az Eeliya azt jelenti, h Tamil Édes Haza, csak akkor azt nem értem, h minek bele még egy Tamil, de annyi baj legyen, akik az elején még saját hazáért harcoltak stb., de ez már egy másik történet, most csak annyi a lényeg, h jött ez az új, keményvonalas elnök, akit 2005ben választottak meg, de azóta nagyon sokra vitte, már az ezresen is ő van, meg egy csomó harckocsi és helikopter, és azt mondta a tamiloknak, h lófaszt nektek akármi, és azután, h sok északi és keleti övezetet húsz évig de facto a tigrisek ellenőriztek – azért hívják itt a nemzeti sört inkább oroszlánnak, de nemcsak azért, hanem azért is, mert eleve a címerükben oroszlán van, úgyh vlszg inkább a tamilok ezért találták ki a tigrist –, Rajapaksa elnök (nagyon jó neve van szerintem) úgy szétverte őket, mint macskát szarni.

Azóta nagyon sok keleti és főként északi terület gyaklag megszállás alatt van, de én már úgy gondoltam, h legalább Battiba el lehet menni, de arra nem gondoltam, h az utat, azt biztosan nem csinálták meg. Márpedig biztosan nem csinálták meg, sőt máshol sem csinálták meg, márpedig én annyira megharagudtam H C-ra, és eszembe jutott, h hiszen én napenergián élősködni jöttem, most meg itt fagyoskodom, úgyh kitaláltam, h jó, nyugati módra csak azért is úgy utazom, ahogy nekem tetszik, nagyon sokxor el kellett mondanom magamnak, h hiszen egy reklámügynökség kreatív igazgatója vagyok, simán megengedhetem magamnak, de aztán kiderült, h én ezt mégsem engedhettem volna meg magamnak, mert minimum kormánykíséretes helikopterrel engedhettem volna meg magamnak, amihez a pénz itt nem is elég, mert még egy S osztályos merci se tudta volna mindezeket kiküszöbölni, tehát úgy képzeljétek, h kérdezem a sofőrt, h mikor érünk oda, de akkor már időtlen idők óta mentünk, és H C nagyon szép, de nagyon-nagyon, erre írja a lonely planet, h dramatic, érdekes, h ez a kiadása nem írja, de tényleg dramatic, a fák és a teateraszok váltakozása, meg a hegyek-völgyek, az ember ténzleg elélvez, de soha nem megy 2500 fölé, tehát vhogy mégis megmarad emberi léptékünek, ezen a klímán nem kezdenek kopaszodni a hegyek, ez meg se kottyan nekik, na, és kérdezem, még mennyi idő, hát, még vagy 2 és fél óra, úristen, mondom, még két és fél óra, a gerincem már eleve beadta a felmondásom azon az úton, és akkor rá két percre jön egy tábla, h Batticaola 58 km.

Hú, mondom, itt vmi nagyon nem fog stimmelni, és teényleg nem stimmelt, mert két és fél óra helyett három és fél óra lett – 58 km! Nem mondom, h nincs ilyen, mert mi Lindával ezt többszörösen halálosan végigcsináltuk Montenegróban, de egyfelől ott nem hagytuk, h ránkeseteledjen, másfelől pedig nem kellett kb 30 military check pointnál megállnunk. Mert ha még mindez nem lett volna elég, a közelgő választások miatt az egész út olyan volt, mint egy legsötétebb diktatúrában. Na, jó, nem, mert az emberek szívesen együttműködtek, elvégre a végén ezek a tigrisek simán öngyilkos merényleteket hajtottak végre zsúfolt buszokon, tanultak muszlim testvéreiktől, akiket pedig utálnak, mint a szart, Indiában.

Annyit mondok csak, h egy idő után kénytelen voltam elővenni az mp3-lejátszómat, amit csak pendrive-vilag meg a repülőútra hoztam magammal, és megnyugtatásul Mozart-zongorversenyeket hallgattam, miközben legalább 30-szor világítottak a szemembe a katonák, h ki is vagyok...

És akkor megérkeztem Battiba, egész úton jó idő volt, de a város előtt 15 km-rel keményen esni kezdett az eső, pedig arról volt szó, h nem esik, még direkt ide is telefonáltam, meg hát az újság is írta, és Battiban pedig egy olyan nyaralóhelyen találtam magam, ahol csakis lankaiak nyaralnak. Nem mondom, h nem vicces, ahogy nézik a választási műsorokat a tévében, meg van melegvíz, csak nem értem, h működik, mert három zuhanyrózsa is van a fürdőszobában, de a csövek olyan trükkösen csavarodnak, h nem is értek semmit az egészből, és két és fél napja nem fürödtem, mert Haputaléban olyan hideg volt, h hiába utaztam előtte egy egész napot a buszon, meg hiába kirándultam egy csomót, nem vitt rá a lélek, de persze ez a helyi-ség azt jelenti, h a privacy zónám sokkal kisebb lett, pl vmiért két kijárata is van a szobámnak, de az egyik előtt egy további, közös veranda van, és már órák óta itt fűti az egyik fiú az egyik lányt:), jó hát ne úgy képzeljétek, elmélyült beszélgetés folyik, de a fiú vezetésével azért. Én már elmentem volna nyugdíjba a lány helyében, a fiú olyan unalmasan és dagályosan beszél...:)

Na, mi lesz Battiban? Esik-e a holnap eső? Képes leszek-e megfürdeni? Sajnos, most már tényleg meg kéne... Tegnap hallottam egy francia férfiról, aki évekig az utcán élt a szintén francia gyerekével – hát, azért én ennyire nem tudnék asszimilálódni:) egyelőre:) vagy mégis?:)

Nem tudom, mi a fasznak kértem még egy harmadik sört is, úgyse tudom meginni, eddig mindig csak kettőt tudtam:)

Na, most az a különleges helyzet alakult ki, h hozzáírok az eddigiekhez, mert annyira rosszul vagyok, h csak ülni tudok a verandám teraszán. Két lehetőség van, a többit már kidobtam a kísérletek során. Az egyik, h tizenvaéahány napi Malarone-szedés után a szervezetemnek elege lett a gyógyszerből, a másik, h csak akkor van elege, ha nagyon ki vagyok merülve, márpedig most eléggé ki vagyok merülve, ahogyan tegnapelőtt is ki voltam. Jó kérdés, ugye. Akármi is az igazság, nem tudom, mi lesz így a Malarone-nal, aligha abba nem kell hagynom, mert ezek a reggeli többórás rosszullétek – kápárzik a szemem, remegek, alig állok a lábamra, szédülök – azért elég elviselhetetlenek.

Addig befejezem a politikai helyzetet, ha csinálok vmit, hamarabb rosszulleszek, mintha képzelgek fetrengve. Szóval, ugye, a tamilok megvoltak. Ezt az LTTE-t 30 éve alapította egy csávó, nevezzük P.-nek, és hát a jogaikért kezdtek harcolni. Ebben az időszakban az a tamil, akinek sikerült nyugatra jutnia, nagyon könnyen és jogosan kapott politikai menedékjogot, és ezek a gazdagba szakadt tamilok kezdték pénzelni az LTTE-t. Sokáig ez rendes és gerillaháború volt, rendesen elszakadt az roszág egy kis része, de aztán ez a bizonyos P., már ahogy lenni szokott, elkezdett inkább szintén meggazdagodni, és az egész háború kezdett kereskedelmi jelleget ölteni. Sokáig csakis a katonák háborúztak egymással, de aztán P.-nek a fejébe szállt a dicsőség, és kezdődtek a terrortámadások is.

Voltak itt norvég, sőt még indiai békefenntartók is, ahogy már lenni szokott, volt száz tűzszünet, újrakezdték stb., aztán olyan 2002-től 2005-ig viszonylag béke volt, és lekezdték a tárgyalásokat mindenféle autonómiáról meg a szokásos. Aztán 2005-ben választások lettek, két befutó jelölt volt, az egyik egy mérsékelt, a másik pedig a keményvonalas, vastagbajuszú Rajapaksa. Borzasztó, mennyire szédelgek. Erős volt a verseny, a tamilok persze mind a mérsékelt jelöltre készültek szavazni, itt most főképp az északi vidéket kell tamiloknak érteni. Egyszer csak, mindenki meglepetésére, az LTTE a választások bojkottjára szólított fel. Ez azért volt meglepő, mert épp békeirányba haladtak a dolgok. Az Északi-tartományban, ahol kb 600 000 választásra jogosult élt, ennek megfelelően 1% alatt maradt a részvételi arány, Rajapaksa mindössze 150 000 szavazattal nyert.

Ennek megfelelően rövidesen folytatódott is a háború, amit persze P. és az LTTE nagyon jól tudott, csakhogy azt is tudták, ha nincs háború, nincs annyi külföldi támogatás, meg már nem lehet úgy bizniszelni mindenfélével stb. P. csak azzal nem számolt, h Rajapaksa eléggé rendesen hardliner, és négy év alatt teljesen kiirtotta az LTTE-t, az ország északi része, 20 év után, újra központi közigazgatás, pontosabban inkább katonai irányítás alatt áll. Brutálanál háború volt, és utána is ilyen maradt a helyzet. Hivatalosan most is szükségállapot van, és északon minden tele van High Security Zone-nal, családok tízezreit telepítgették össze-vissza, mert zavarták  a katonai közigazgatást.

Úgyhogy ezért találtam ki, h ellátogatok, ha nem is teljesen északra, de ide, ÉK-re, dehát most már bevallhatom, inkább fáznom kellett volna még egy pár napot Hill Countryban. Habár egy életre szóló lecke volt azon az úton zötykölődni és minden sarkon megállni, ugye, itt semmi sincs kivilágítva, még a városok se, csak a házakból szűrődik ki némi fény, és én ebben az összevisszaságban – hú, talán még az egyiptomi sivatagban, az éjjeli őrállomás bódéjában se éreztem magam ilyen hülyén, mint idefelé jövet, a végén akik hoztak, nem is értették szerintem mit röhögök annyira, hát, magamon nevettem, h hogy lehetek ilyen hülye.

Azt se tudtam, pontosan hova jövök, de beszállásoltam magam egy Riviera Resort nevű helyre, és ma 7:23-kor felébredtem, 7 óra alvás után, pedig a sok kirándulás, utazás, szafari rendesen kimerített, és meglepetésemre hallom ám a forgalom zaját. Hoppá, mondom, mi ez?

Szóval, ez a Batti egy lagunarendszerrel tagolt város, én olyan, mintha egy szigeten lennék, és a túloldalon terül el az újváros, és meg egy lagunával arrébb van az óváros, de ne a Blue Lagoont képzeljétek el, ezek inkább óriási, semmi különös tavak.

Na, most a szafarin beszélgettem a guide-unkkal meg a buszon egy fiúval meg stb., és jelenleg a há az, h választások lesznek, és ahhoz képest, h amúgy formai értelemben viszonylag szabadok a választások, meg pláne ahhoz képest, h ez a Rajapaksa csak 2005 óta van hatalomban, elég rendesen összekapta magát. Mondjuk találkoztan egy német NGO-s nővel, aki mondta, h – ja, mer ugye, h volt itt a cunami, és aztán jöttek a szervezetek, h segítsenek – a támogatások 30%-át le k jattolni személyesen Rajapaksának, úgyh már nem is nagyon küldenek meg hoznak semmit, hanem ide kitelepülnek, és ők maguk építtetik fel a dolgokat, és így többet lehet spróolni Rajapaksán.

Szóval Rajapaksa már ott tart, h az új ezerrúpiáson is ő maga van, pedig csak 5 éve elnök, a hátoldalon meg mennek a helikopterek meg az aknavetők, egészen elszállt militaryba, az a 23 fiú, akivel a buszon ismerkedtem meg, mondta is, h feltétlenül rá szavaz, mert hogy megnyerte a háborút meg minden – ezért persze sokan odáig vannak.

Rajapaksa nem viccel

Az a vicc, h attól függetlenül, h kimész az utcára, és olyan szinte tele van minden Rajapaksa őrülten mosolygó bajszával, h én ilyet sehol soha, nem is tudtam sokáig, választások vannak, azt hittem, csak sima személyi kultusz, ehhez képest az ellenzéki jelölt, akit egyszerűen csak Generalnak hívnak, gyakorlatilag láhatatlan, szóval ettől függetlenül a választás nem lefutott, és szoros a verseny megint csak, mert hát persze ugyan megnyerték a háborút, de közben semmi sem működik, és az elnyomott tamil nép is háborog.

Na, azt hiszem, megvagyunk, most már kicsit jobban vagyok.

Na6

A szilvesztert végül méltatlankodva hagytam el. Beindult az oroszok diszkója, mint kiderült, még dj-t is hozzattak maguknak v hoztak magukkal, a mikrofonba való orosz ordítozás pedig végképp felháborított, az új-zélandiakat nem találtam, éjfél előtt pár perccel sikerült csak vennem még egy üveg nem túl jó chilei sauvignon blanc-t, úgyhogy úgy döntöttem, fuck off, és a szállásomra hajtattam.

Ekkor következett be a lankai tartózkodásom legviccesebb fejezete, hozzámcsapódott három lankai fiú, én kezemben egz fél üveg borral mogorván bandukoltam, és hát láttam, h a fiúk nagyon izgatottak, jöttek mellettem, és beszélgettek vele, pontosabban csak az egyik mert beszélni, kb 14 évesnek néztem őket, a másik kettő meg sugdosott a fülébe, h mi legyen, nem értettem, h mit beszélnek, de kb egy olyan helyzetet képzeljetek el, h „most azt kérdezd meg, h volt-e már barátnője! – nem, nem, azt nem merem – akkor csak azt, h van-e a magyar fiúknak barátnője – ez hülyeség, mert barátnője itt is van a fiúknak, csak nem úgy – kérdezd már meg – hát, kérdezd meg te – jól van, akkor megkérdezem én”: do you have girlfriend at home in hungaria (ja mert itt hangériának hívnak minket bulgária és csehszlovákia meg jugoszlávia miatt)

Tudtam, mire negy ki a játék, úgyhogy mondtam h már több barátnőm is volt meg minden, és hát lehetetlen visszaadni, a modern élet több ilyen „izgalmas” mozzanatát úgy kérdezgették tőlem, pusmogva, röhögcsélve, h közben én magam is majd beszartam a röhöglstől magamban, különösen amikor én is visszakérdeztem, h akkor ti hány évesek is vagytok gyerekek, erre kiderült, h tizennyolc! Ja, hogy innen fúj a szél. Találkoztam friss házasokkal, nos, nyilván a középosztályból, pl. Csarmikának négy hónapos gyereke van, és csak most házasodott, és Csarmika is már 34 éves! Úgyhogy itt, legalábbis egy szinttől felfelé szintén nem nagyon kapkodják el, hiszen Dajamantinak két és fél éves a lánya, és ő meg már 37! Úgyhogy nem úgy van ez, mint vót régen

Másnap Dajamanti nagyon kedvesen rettenetes nagy, ebédnek is beillő, nyugati reggelit rittyentett össze, plusz coconut rice, ami akármi is legyen, gyaklag sós, sűrű, egybeálló, vágható tejberizsszerűség, csak a kókusz folyadékát használják fel hozzá, ez az újévi étel itt, pedig a sri lanka-i újév, mint kiderült, nem is a kínai holdújévvel esik egybe, hanem nekik külön van, Buddha születését is pár évvel arrébbra számolják, de annyit uralkodtak a lankaiakon az európaiak, h lett ez a coconut rice.

Hogy mennyit uralkodtak, az a tegnap feltöltött képekből is látszik talán, mert másnap Gaulle-ba látogattunk (angolul gól, szinaglézül gálle), amelyet a portugálok alapítottak az 1600-as évek elején, ezzel a kp.tal uralták a sziget egy részét, közben a sziget más részén még volt két lankai királyság, aztán a portugálokat kiverték a hollandok, és akkor már csak egy lankai királyság maradt úgy nagyjából, aztán pedig az 18. század legvégén elkezdtek jönni a britek, és elfoglaltak mindent. Vagyis a gyarmatosítás azért itt igazán régi időkre tekint vissza, és ez pont G.ban nagyon jól látszik is. A város óvárosa tipikus európai tengeri erődítmény, alapvetően európai jellegű kis utcákkal, akár a várban, és épp csak hogy érintette meg a lankai kultúra a mai napig.

Borzasztó divatos hely, csak tudnám, miért, egy rohadt baseballsapkét se lehetett benne kapni, bezzeg ócskás, az volt bőven. Persze vicces a dutch reformed churchben olvasgatni a padlóba helyezett feliratokat, persze, csak az angolokat értettem, h itt nyugszik, mittudomén, mr charles butler captain of artillery of royal india or sth, akit a nem tudom milyen hajó fedélzetén, útban hazafelé 1843. január vhanyadikán Gaulle-ban ért a halál, dicsőség poraira, éljen a brit birodalom, de biztos csak a sok történelmi kalandregény és Rejtő Jenő okán olyan vicces, nem is tudom. Az erődítmény, persze, érdekes, és annyi mindenképp jó benne, h népszerűsége ellenére a falak kivételével borzasztó csendes volt. A bástyarésekbe pedig lanka szerelmes párok húzódtak, az esernyő, hivatalosan a napsütés v az eső, gyakorlatilag a szerelem miatt kötelező kellékük volt, jó sokan voltak, mert hétvége volt, és biztosan egyenesen egymás kezét is megfogták, bár szerintem csókolózásról szó sem lehet.

Tudniillik Lanka egyik legnagyobb baja, hogy bár a szomszédos országokkal összehasonlítva bagyon alacsony, csak 1% a lakosság éves bővülése, de az én ízlésemhez képest már így is túlnépesedett az ország. Igaz, az én ízlésem szerint Hollandia is túlnépesedett meg egy csomó ország, de hát gondoljátok meg, h 90 000 km2en 10 millióan élünk. Th 500 000 km2en 60 millióan élnek. Akárcsak Nagy-Britanniában vagy Franciaországban. Ehhez képest Lankán 60 000 km2-en 20 millióan élnek. És ha ez még nem volna elég a lankaiak nem szeretnek urbanizálódni, a lakosságnak csak 35%-a lakik városban. De a város is milyen! Még Colombóban sincsenek magas házak, jó, van egy pár, de alig, és most nem felhőkarcolókról beszélek, egész Colombo kb. olyan, mint Gyöngyös, csak egy kicsit (na, jó, nagyon) le van pattanva, mondjuk, Gyöngyös, cigánysor, csak egyszer voltam ott, nem tudom, azóta imprúvolták-e azt a részt, én addig nem is tudtam, h Gy-n van ilyen.

Mindennek a következtében Lanka egy teljesen horizontális kiterjedésű óriási település. Mikor mész egy úton, és várod, h mikor lesz vége az egyik településnek, és mikor kezdődik a másik, akkor aztán korcertrálhatol, mer abból nem lesz semmi, sosincs vége. Na, jó, most már láttam, h néha vége van, de pl. a tengerparton nincs vége. Ehhez képest pl. Th a lakosság fele Bangkok 100 km-es vonzáskörzetében él, és ezen a gyűrűn kívül nem is létezik 100 000nél nagyobb lakosságú város. Értitek, 100 000! Mintha Szegeden, Miskolcon stb. csak maximum 30 000en élnének, viszont Bp. 20 km-es vonzáskörzetében élne a lakosság fele. Nem is lehetne, ugye, mert van, ahol Bp. szélesebb ennél.

Na, még ezt a pohár sört megiszom, és ágy.

Nem mesélek el mindent, már csak azt, h ma, azaz 4én eljöttem Mirissából, pont a felénél vagyok az ittlétnek, és az egyik fele pihenés, a másik fele szétnézés. Egyórás procedúra után többkilónyi cuccot hazaküldtem, úgyh az Emlékiratok könyve – hát tudjátok, úgy döntöttem, h nehogy már a hörcsög kielőzzön, de még így is olyan nehéz a csomagom, csak tudnám, mitől. De tényleg kurva nehéz, de hát Bűn és bűnhődés új fordítását már csak nem dobom a kukába! Meg amúgyis vmi olvasnivaló kell, hát, ez maradt. Amúgy jó az új fordítás, sokkal jobban tudok magam is azonosulni vele, eddig ez volt D. egyetlen nagyregénye, amelyet nem annyira nagyon szerettem, csak háromszor olvastam, azt hiszem, nem, csak kétszer, de ez most vhogy tényleg más.

A Matara–Tissamaharama (tudom, h vicces, de tényleg így hívják) buszon aztán már egy új világ kezdődött. A buszon én voltam az egyetlen fehér ember, és bár ezek a buszok szarok, és minden tyúkólnál megállnak (de ezt most azért szó szerint kell érteni, tényleg több tyúkólnál is megálltunk), kurva gyakran járnak. Halál a Lonely Planetre, h a ritkán járó, sokkal lassabb, ám mindennél zsúfoltabb vonatot javasolja. Elismerem, rövidebb-hosszabb időre ezek a buszok is tudnak zsúfoltak lenni, de pl. olyan gyakran járnak, h kiállsz az út szélére, vagy bemész a buszállomásra és hót tuti, h 10 percen belül meg egy. És nem ám csak tyúkólhoz, hanem akárhová a halál faszára is. Ez azért ritkaság, jó, kis ország, sok ember, de akkor is.

Jó, hát azt meg k mondjam, gerincdestroy nekem minden ilyen út. Én hülye már azt hittem, jobban vagyok, de hát előre ittam a medve bőrére, a buszút csúnyán kikészített. Tissamaharama már csak nyomokban hasonlít városra. Van vmi magja, de alig van itt vmi, és turistaszempontból pedig a Yala Nemzeti Park miatt érdekes. Nagyon furcsa hely. Persze, a szafari drága, sőt a szállás se olcsó, de a kaja meg a szolgáltatások meg kifejezetten azok, és az emberek érezhetően kedvesebbek. MOndjuk, egy idősödő új-zélandi páron kívül nem is nagyon találkoztam turistával, na, de majd holnap!

Egynapos szafarira megyek, úgy látom, annál hosszabbra ide nem is érdemes, a leopárdot meg a nemtommilyen medvét nem tudják garantálni, de a többit igen. Hát, lássuk meg.
5:30-kor indulunk, mert, ugye, akkor hajnalodik, most itt ülök egy nagyon érdekes, leginkább Spanyolrszágban látható, belső udvaros, kerengős, kifelé viszont kifejezetten zárt guest house-ban, és írom nektek ezeket. Le kellene már feküdnöm aludni, mertígy sose alszom ki magam, de úgy látszik, én csak nagyon ritkán vagyok hajlandó kialudni magam. Ki tudja? Lehet, h nem is kell kialudnom magam...

Na, arról volt szó, h ezt a pohár sört még megiszom, nem? És már üres, Bandikám...

Na5

Bmennyire is nem nézem át a szöveget, azért jó sok időbe, de még több elhatározásba kerül, h leírjam az útiélményeimet, úgyhogy a jövőre nézvést sajnos egyre kevesebbet ígérhetek, hiszen most felgyorsultak az események, már elutaztam a tengerpartról, és már Tissamaharanemtudommiben vagyok, de mindenki csak Tissának hívja, és hát látom, h még a szilvesztert sem írtam le...

Pedig nagyon tanulságos volt, Arninak bmennyire is rosszul esik, összebarátkoztam egy 62 éves nyugdíjas kanadai matektanárral, akitől megtudhattam, h a skót viccek nem is viccek, mert hiába érkeztek a felmenői 150 éve a hideg, szeles és minden bizonnyal romantikus Skóciából, ő azért – dacára kiváló nyugdíjának – igenis megnézi, mire költi a pénzét. Úgyhogy mondta, h ő már felfedezett egy all-you-can-eat büfét, ahol ötszázé (750 ft) még kövérebb lehet (ugyanis számításaim szerint kb. 130 kiló). Hogy ide menjünk el szilveszter este. Hívtak ugyan az új-zélandiak, de, gondoltam, majd megvacsorázom Ronnal, és aztán meg bulizunk közösen.

Na, most a helyről már mondjuk az elején bűzlött, h az nem így lesz, és már az eéső 3/4 órában kiderült, h a több száz fős orosz turistacsoport egy része itt kapja a cateringet. Az oroszok, legalábbis ezek a külföldön nyaraló, a kanadai nyugdíjasoknál százszor zsírgazdagabb oroszok úgy csinálnak, mintha még mindig 1932 lenne, és ők, mint a legfőbb pártfunkcionáriusok gyermekei, mert azért jórészt 35 alattiakról beszélünk, Szevasztopolban nyaralnának. Még egyszer elmondom, a lehető legkevésbé felkapott és zsúfolt tengerpartra jöttem, és itt még nem kellett katonai ellenőrzőpontknál megállnom, mint pl. keleten v északon kellene. Az egész hely nem is ilyen, egyáltalán nem értem, miért pont ide hozták ezeket az oroszokat, na, mindegy...

A fenti leírásból amúgy persze a néhai pártfunkcionáriusok stimmelnek, csak most már gázvállalatok igazgatótanácsaiban ülnek. Na, az oroszok megadták a módját. A nők estélyiben, de persze a homok miatt mezítláb, az orosz fiúknál hódít a század első felének matrózromantikája, mindenki tetőtől talpig fehérben. Az is kiderült, h egy „jó” fotóért (értsd: nyolcvanas évekbeli pornóarckifejezéssel pózolni a tűz előtt úgy, hogy közben a 3000 dolláros ruciba majd belekapnak a lángok) akár az életüket is áldozzák ezen orosz nők – jó, nem mondom, h nem volt vicces, Ronnal szétröhögtük az agyunkat a hát nélküli aranyestélyik meg a felvágott koktélruhák látványán, iszonyú szürreális volt.

Kb. tízig tartott az oroszok civilizációja, de, mondjuk, addig is csúnyán mogorván adták elő, de tíz után aztán elkezdtek gyülekezni a bárpult előtt, és ott aztán más nemzetiségű embernek nem volt helye, ordították a lankaiakkal meg a szokásos barbár módon viselkedtek, úgyhogy csúnyán kitettem a kiakadásjelzőt, mert ott álltak szegény lankaiak tetőtől talpig hülyének beöltöztetve, némelyik csak 14 éves fiú volt, fejükön az a hosszúkás szakácssapka, édesen mosolyogtak, az oroszok meg kiabáltak, tülekedtek. Aztán a vacsi végére az is kiderült, h jobb lett volna érdeklődni előzetesen, mert nem hogy 3000 ft volt fejenként, ami Ront egészen a kétségbeesésbe kergette, de ráadásul a pezsgőárat, ugye, az oroszokhoz igazították, 18 ezernél olcsóbb nem nagyon volt. Mármint most forintot k érteni.

Hú, Ron még napokkal később is elnézését kért, pedig hát szilveszter volt meg minden, inkább az oroszokért kellett volna vkinek elnézést kérnie.

A kepek eloreszaladnak a tortenetben, de annyi baj legyen.

 Gaulle: ezeket a katonakat kivetelesen lehetett fotozni

Gaulle: tuk-tuk muszlimokkal

 Gaulle, regisegkereskedes +Yamaha + en

Gaulle: a bacsi koveket csiszol

Gaulle: Peter (D), Jelena (RU), Ron (CAN) es fapuskai fapuska (H)

a hatterben az erod

Peter es Jelena - Ron szavaival - szimbiotikus kapcsolatban allnak egymassal.2 honapja talalkoztak Indiaban, azota egyutt jarnak, de ahogy elnezem, ez pont addig fog tartani, amig Jelena ket het mulva vissza nem utazik Szentpetervarra. Mindenesetre toluk tudtam meg, h itt 15en gyurus napfogyi lesz. En ott leszek Anaradhapuraban, Buddha bodhifaja alatt!

Gaulle: sok a kecske, de konnyen tamadnak

Mirissa: nagyon sok majmot lattam, bebimajmot is, de csak ezt az egyet tudtam lefotozni.