Na, azt hiszem, ezt hívják utazásnak. Now that’s what I call music, mondták be mindig a PoptarisznyábanJ Már elnézést, ha...
Nem sok szót vesztegetenék a Yala Nemzeti Parkra. Biztos vannak olyanok, akik alig várják, hogy a trópusi melegben 13 órát zötykölődjenek úttalan utakon és benzingőzben és egy olyan terepjáróban, amelyet bizonyára már a japánok ellen is bevetettek a második világháborúban. Itt vetem közbe a d-ázsiaiak feltűnő Landrover-imádatát, l. Dalbirt is. Nos, volt sok állat, meg volt, amikor nem volt, aztán láttam 38% leopárdot, egy fán volt, mint általában a leopárdok, de majd a kép magáért fog beszélni, és a derekam vagy gerincem vagy isiászom vagy ahogy tetszik pedig hangosan sikoltozott, és nem nagyon lehetett kiszállni sem a gépjárműből, pimp up my gépjármű, ugye, de nem volt felpimpelve, úgyhogy csoda, hogy.
38% leopard
tobb szaz szazalek krokodil
ez most vmi nagy hullo, de uristen, mi is a neve? vmi gyik- v dinoszauruszszeru kepzodmeny
egyikfele majom
masikfele majom
egy kb 16 eves elefant fasza
egy klasszikus szimbiozis
Az emberekről majd később, de pl. nagyon árnyalt értesüléseket szereztem a politikai és társadalmi helyzetről, amely itt, ugye, nemcsak abban merül ki, h hazaáruló Gyurcsány, fasiszta Orbán, hiszen itt 2009 elején fejeződött be, ha egyáltalán befejeződött, egy 30 éve tartó polgárháború. És ráadásul január végén lesznek a választások, és nagyon kiélezett a helyzet. Na, de erről majd később.
Tudniillik két klímazóna lenne itten. Az egyik a nyugati-déli, amely ezt a Hill Countryt is magában foglalja, a másik pedig az északi-keleti, amely az ún. ősi városokat foglalja magában. Na, most az évnek ebben a szakában a NY-D-en épp száraz évszak – kellene, h legyen, míg a másikban pedig monszun, de ahogy elnézem rendesen összekeveredett minden, mert ott, délen pl állandóan esett az eső, míg az É-K-i részről meg szikrázó jó időt jelentettek.
Na, azért én elmentem Haputaléba, ami Hill Countryn belül is vagy 1500on van, h meglátogassam a Világvégét, amely eredeti angol nevén Horton Plains National Park: World’s End. Hiába nem beszél ugyanis itt a többség angolul, a harmadik hivatalos és egyben közvetítő nyelv mégiscsak az angol, a szinaglézek pl. úgy mondják: horton plész, mert ugye a Plainsnek semmi értelme.
Az első nagy tapasztalat az volt, h lehet, h a tengerparton meg egy pár más helyen szépen megcsinátlák az utakat, de ezek a Hill Country-utak az állami buszokkal komoly kínszenvedést okozhatnak. Tudniillik itt nem szokás ám nagy pakkokkal utazni, ilyesmit csak nyugati turisták csinálnak. Ezért a nagy pakkokat nem is nagyon lehet sehova se tenni, ezért kénytelen vagyok mindig a leghátsó sor legközépső ülésén utazni, mert ott akadálymentesen tudom tartani a csomagom. Ez külön jó a gerincemnek, hiszen amúgy is rugózásmentes, negyvenéves, indiai buszokról beszélünkJ
A másik nagy tapasztalat az volt, hogy azt hittem, Nepálba vagy Tibetbe érkeztünk, amikor a lenyugvó nap sugarainál – hogy Ivolgin tábornokot idézzem –, vagyis 6 órakor leszálltam a buszról fekete műanyag trikómban és tehénmintás rövidnadrágomban. A bajok akkor kezdődtek, amikor már a vastag farmeromban, a rövid+félrövid+hosszúujjú pólomban + vastag pulóveremben + lankai büdös „széldzsekimben” is úgy éreztem, mintha az említett buddhista országokba érkeztem volna, bár az igaz, hogy nagyon sok csengő csilingelt. De akkor még egy müezzin is mexólalt, és egyértelmű volt, h ez lanka, de a fázás csak nem múlt el, ennek ellenére kértem, h akkor 5:30-kor vigyenek ki a Világ végére, azaz a nemzeti park bejáratához.
A Lonely Planet szerint ez az egyetlen nemzeti park Lankán, ahol az ember magában kószálhat, és nem kötelező kísérőt fogadnia, vagy legalábbis úgy magában, h megígéri, h nem tér le a kijelölt útról. Én már rájöttem, h azért ilyen szigorúak ez ügyben, mert, sajnos, maguk a lankaiak semmiféle szabályt se – nem is azt mondanám, h hajlandók, hanem inkább azt, h képesekJ – betartani, pl. szemét- és csikkeldobásügyileg, h csak a legegyszerűbb helyezeteket mondjam. Ők tényleg természetesen eldobnak mindent, ez nem is lehet kérdés.
Na, most azért kell ilyen korán indulni, mert, megintcsak az „independent traveller” tanácsadója szerint már 9-re a Világ faszához kell érni, mert később már leszáll a köd, valójában mist, és nem látszik, mi van a világ köldökén túl. Ez a vmi tudniillik egy 880 méteres leszakadás, amelyen túl ellátni a tengerig, vagy száz km-en át. Na, most azt tudjátok, h nem vagyok az a teljesítényturista, de láttam már menet közben, h akár baj is lehet, mert jöttek a felhők ezerrel, úgyh még a bolond angolt is lehagyva, gyakorlatilag futva érkeztem a világ faszához, 8:13-ra, és még éppen megsejtettem, mire gondolhatnak, amikor ezt a kifejezést mondják. Vlszg úgy néz ki, mha egy másik világ kezdődne a szakadékon túl, egy sík, egymásba folyó folyókból álló hálózat, mintha ott lenne a másvilág, úgy konkréten vagy vmi ilyesmi.
ha a vilag fasza ala nezel merolegesen, ezt latod
Hill Country - ilyen szep is lehet a mezogazdasag
Hill Country - egy kicsit kevesebb mezogazdasaggal
Ennek ellenére persze végigmentem a túraútvonalat, aztán mire visszaértem a guest house-ba, már fel is háborodtam. Mert hogy egy klasszikust idézzek, itt nem kicsit – nagyon volt hideg, sztem simán 15 fok alatt voltunk még délben is, ami, h egy másik klasszikust idézzek, a nyúl viszi a puskát esete. Hát, nehogy már a hörcsög kielőzzön! Most án tényleg hideg szélben fagyoskodni jöttem Lankára?! És akkor még ezek után mássza meg az Adam’s Peaket, más néven Sri Padát, megint más néven mittudomén? Hát akkor ott még hidegebb lesz, ráadásul azt javasolják, h 2:30-kor kezdjük megmászni, mert túl meleg lesz, meg ott isleszállnak a küd és felhők! De akkor már sejtettem, h le vannak azok szállva egyébként is, és az újság csak megerősített ebbél meggyőződésemben, mert megírta, h össze vagyunk keveredve!
Na, akkor most mi legyen? Találkoztam emberekkel, akik Arugam-öbölből jöttek, ami pedig keleten van, és mondták, h tök üres volt a jó időt leszámítva. De hát én már nem mehetek olyan délre vissza! Én nem is tudom, mi történt velem, de az a lényeg, h egyszer csak már Batticaloát szerveztem, hogy oda megyek. Jó, az igaz, h már az elejétől azon morfondíroztam, h micsoda egy beszari vacak turista vagyok, a polgárháború sújtotta térséget, ahol most is megy a katonáskodás, meg elnyomják a tamilokat, nem látogatom meg, pedig már a puszta jelenlétemmel és fogyasztásommal segíteném őket, bár ahogyan majd látni fogjátok, ez nem ennyire fekete-fehér há, és hát Batticaloa, vagy ahogyan szintén lustaságból hívják, Batti, pont egy ilyen hely, illetve az a vicc, h az É-K monszunövezet nagyjából meg is felel a tamilságnak, kivéve az ősi városokat, mert azok nem tamilok, és kivéve Hill Countryt, mert ott meg sok a tamil.
Most nem mesélem el az egészet, de erről is angolok tehetnek, mert amikor elkezdték szépen adminisztrálni a területet, úgy találták, h a tamilok jobban értenek a hivatalnokoskodáshoz, mint a többségi szingalézek, ezért belőlük még rendőrök, katonák is lehettek stb., valamint úgy találták, h a teához is jobban értenek, ezért betelepítették őket H C-ba, és ott azóta is vannak ezek a nehéz sorsú tamil nők, akik éhbérért szedik a teát. Persze, a teázó nők nem zavarták a szinaglézeket, annál inkább a hivatalnokoskodó tamilok. Úgyh amikor elnyerték a jó kis függetelneségüket, rögtön elkezdték szívatni a tamilokat, akik jelenleg kb. a lakosság 15%át teszik ki, de vhogy többnek tűnnek.
Ráadásul a tamilok nemcsak Lankán élnek, hanem sokkal többen élnek D-Indiában, de még ráadásul az itteni tamilok is többfélék, a többségük lényegében hindu, míg a szingalézek, ugye, buddhisták (bár h mi ebben a buddhizmus, nem tudomJ, de még ráadásul a H C-i tamilok közül meg sokan muszlimok lettek, de a lényeg, h a szingalézek is úgy kezdték kilencszázötvenvalamennyiben, mint most a szlovákok, h hoztak egy szingaléz nyelvtörvényt, amire aztán a tamilok kitették a kiakadásjelzőt, és akkor jött a Liberation Tigers of Tamil Eeliya, amibl az Eeliya azt jelenti, h Tamil Édes Haza, csak akkor azt nem értem, h minek bele még egy Tamil, de annyi baj legyen, akik az elején még saját hazáért harcoltak stb., de ez már egy másik történet, most csak annyi a lényeg, h jött ez az új, keményvonalas elnök, akit 2005ben választottak meg, de azóta nagyon sokra vitte, már az ezresen is ő van, meg egy csomó harckocsi és helikopter, és azt mondta a tamiloknak, h lófaszt nektek akármi, és azután, h sok északi és keleti övezetet húsz évig de facto a tigrisek ellenőriztek – azért hívják itt a nemzeti sört inkább oroszlánnak, de nemcsak azért, hanem azért is, mert eleve a címerükben oroszlán van, úgyh vlszg inkább a tamilok ezért találták ki a tigrist –, Rajapaksa elnök (nagyon jó neve van szerintem) úgy szétverte őket, mint macskát szarni.
Azóta nagyon sok keleti és főként északi terület gyaklag megszállás alatt van, de én már úgy gondoltam, h legalább Battiba el lehet menni, de arra nem gondoltam, h az utat, azt biztosan nem csinálták meg. Márpedig biztosan nem csinálták meg, sőt máshol sem csinálták meg, márpedig én annyira megharagudtam H C-ra, és eszembe jutott, h hiszen én napenergián élősködni jöttem, most meg itt fagyoskodom, úgyh kitaláltam, h jó, nyugati módra csak azért is úgy utazom, ahogy nekem tetszik, nagyon sokxor el kellett mondanom magamnak, h hiszen egy reklámügynökség kreatív igazgatója vagyok, simán megengedhetem magamnak, de aztán kiderült, h én ezt mégsem engedhettem volna meg magamnak, mert minimum kormánykíséretes helikopterrel engedhettem volna meg magamnak, amihez a pénz itt nem is elég, mert még egy S osztályos merci se tudta volna mindezeket kiküszöbölni, tehát úgy képzeljétek, h kérdezem a sofőrt, h mikor érünk oda, de akkor már időtlen idők óta mentünk, és H C nagyon szép, de nagyon-nagyon, erre írja a lonely planet, h dramatic, érdekes, h ez a kiadása nem írja, de tényleg dramatic, a fák és a teateraszok váltakozása, meg a hegyek-völgyek, az ember ténzleg elélvez, de soha nem megy 2500 fölé, tehát vhogy mégis megmarad emberi léptékünek, ezen a klímán nem kezdenek kopaszodni a hegyek, ez meg se kottyan nekik, na, és kérdezem, még mennyi idő, hát, még vagy 2 és fél óra, úristen, mondom, még két és fél óra, a gerincem már eleve beadta a felmondásom azon az úton, és akkor rá két percre jön egy tábla, h Batticaola 58 km.
Hú, mondom, itt vmi nagyon nem fog stimmelni, és teényleg nem stimmelt, mert két és fél óra helyett három és fél óra lett – 58 km! Nem mondom, h nincs ilyen, mert mi Lindával ezt többszörösen halálosan végigcsináltuk Montenegróban, de egyfelől ott nem hagytuk, h ránkeseteledjen, másfelől pedig nem kellett kb 30 military check pointnál megállnunk. Mert ha még mindez nem lett volna elég, a közelgő választások miatt az egész út olyan volt, mint egy legsötétebb diktatúrában. Na, jó, nem, mert az emberek szívesen együttműködtek, elvégre a végén ezek a tigrisek simán öngyilkos merényleteket hajtottak végre zsúfolt buszokon, tanultak muszlim testvéreiktől, akiket pedig utálnak, mint a szart, Indiában.
Annyit mondok csak, h egy idő után kénytelen voltam elővenni az mp3-lejátszómat, amit csak pendrive-vilag meg a repülőútra hoztam magammal, és megnyugtatásul Mozart-zongorversenyeket hallgattam, miközben legalább 30-szor világítottak a szemembe a katonák, h ki is vagyok...
És akkor megérkeztem Battiba, egész úton jó idő volt, de a város előtt 15 km-rel keményen esni kezdett az eső, pedig arról volt szó, h nem esik, még direkt ide is telefonáltam, meg hát az újság is írta, és Battiban pedig egy olyan nyaralóhelyen találtam magam, ahol csakis lankaiak nyaralnak. Nem mondom, h nem vicces, ahogy nézik a választási műsorokat a tévében, meg van melegvíz, csak nem értem, h működik, mert három zuhanyrózsa is van a fürdőszobában, de a csövek olyan trükkösen csavarodnak, h nem is értek semmit az egészből, és két és fél napja nem fürödtem, mert Haputaléban olyan hideg volt, h hiába utaztam előtte egy egész napot a buszon, meg hiába kirándultam egy csomót, nem vitt rá a lélek, de persze ez a helyi-ség azt jelenti, h a privacy zónám sokkal kisebb lett, pl vmiért két kijárata is van a szobámnak, de az egyik előtt egy további, közös veranda van, és már órák óta itt fűti az egyik fiú az egyik lányt:), jó hát ne úgy képzeljétek, elmélyült beszélgetés folyik, de a fiú vezetésével azért. Én már elmentem volna nyugdíjba a lány helyében, a fiú olyan unalmasan és dagályosan beszél...:)
Na, mi lesz Battiban? Esik-e a holnap eső? Képes leszek-e megfürdeni? Sajnos, most már tényleg meg kéne... Tegnap hallottam egy francia férfiról, aki évekig az utcán élt a szintén francia gyerekével – hát, azért én ennyire nem tudnék asszimilálódni:) egyelőre:) vagy mégis?:)
Nem tudom, mi a fasznak kértem még egy harmadik sört is, úgyse tudom meginni, eddig mindig csak kettőt tudtam:)
Na, most az a különleges helyzet alakult ki, h hozzáírok az eddigiekhez, mert annyira rosszul vagyok, h csak ülni tudok a verandám teraszán. Két lehetőség van, a többit már kidobtam a kísérletek során. Az egyik, h tizenvaéahány napi Malarone-szedés után a szervezetemnek elege lett a gyógyszerből, a másik, h csak akkor van elege, ha nagyon ki vagyok merülve, márpedig most eléggé ki vagyok merülve, ahogyan tegnapelőtt is ki voltam. Jó kérdés, ugye. Akármi is az igazság, nem tudom, mi lesz így a Malarone-nal, aligha abba nem kell hagynom, mert ezek a reggeli többórás rosszullétek – kápárzik a szemem, remegek, alig állok a lábamra, szédülök – azért elég elviselhetetlenek.
Addig befejezem a politikai helyzetet, ha csinálok vmit, hamarabb rosszulleszek, mintha képzelgek fetrengve. Szóval, ugye, a tamilok megvoltak. Ezt az LTTE-t 30 éve alapította egy csávó, nevezzük P.-nek, és hát a jogaikért kezdtek harcolni. Ebben az időszakban az a tamil, akinek sikerült nyugatra jutnia, nagyon könnyen és jogosan kapott politikai menedékjogot, és ezek a gazdagba szakadt tamilok kezdték pénzelni az LTTE-t. Sokáig ez rendes és gerillaháború volt, rendesen elszakadt az roszág egy kis része, de aztán ez a bizonyos P., már ahogy lenni szokott, elkezdett inkább szintén meggazdagodni, és az egész háború kezdett kereskedelmi jelleget ölteni. Sokáig csakis a katonák háborúztak egymással, de aztán P.-nek a fejébe szállt a dicsőség, és kezdődtek a terrortámadások is.
Voltak itt norvég, sőt még indiai békefenntartók is, ahogy már lenni szokott, volt száz tűzszünet, újrakezdték stb., aztán olyan 2002-től 2005-ig viszonylag béke volt, és lekezdték a tárgyalásokat mindenféle autonómiáról meg a szokásos. Aztán 2005-ben választások lettek, két befutó jelölt volt, az egyik egy mérsékelt, a másik pedig a keményvonalas, vastagbajuszú Rajapaksa. Borzasztó, mennyire szédelgek. Erős volt a verseny, a tamilok persze mind a mérsékelt jelöltre készültek szavazni, itt most főképp az északi vidéket kell tamiloknak érteni. Egyszer csak, mindenki meglepetésére, az LTTE a választások bojkottjára szólított fel. Ez azért volt meglepő, mert épp békeirányba haladtak a dolgok. Az Északi-tartományban, ahol kb 600 000 választásra jogosult élt, ennek megfelelően 1% alatt maradt a részvételi arány, Rajapaksa mindössze 150 000 szavazattal nyert.
Ennek megfelelően rövidesen folytatódott is a háború, amit persze P. és az LTTE nagyon jól tudott, csakhogy azt is tudták, ha nincs háború, nincs annyi külföldi támogatás, meg már nem lehet úgy bizniszelni mindenfélével stb. P. csak azzal nem számolt, h Rajapaksa eléggé rendesen hardliner, és négy év alatt teljesen kiirtotta az LTTE-t, az ország északi része, 20 év után, újra központi közigazgatás, pontosabban inkább katonai irányítás alatt áll. Brutálanál háború volt, és utána is ilyen maradt a helyzet. Hivatalosan most is szükségállapot van, és északon minden tele van High Security Zone-nal, családok tízezreit telepítgették össze-vissza, mert zavarták a katonai közigazgatást.
Úgyhogy ezért találtam ki, h ellátogatok, ha nem is teljesen északra, de ide, ÉK-re, dehát most már bevallhatom, inkább fáznom kellett volna még egy pár napot Hill Countryban. Habár egy életre szóló lecke volt azon az úton zötykölődni és minden sarkon megállni, ugye, itt semmi sincs kivilágítva, még a városok se, csak a házakból szűrődik ki némi fény, és én ebben az összevisszaságban – hú, talán még az egyiptomi sivatagban, az éjjeli őrállomás bódéjában se éreztem magam ilyen hülyén, mint idefelé jövet, a végén akik hoztak, nem is értették szerintem mit röhögök annyira, hát, magamon nevettem, h hogy lehetek ilyen hülye.
Azt se tudtam, pontosan hova jövök, de beszállásoltam magam egy Riviera Resort nevű helyre, és ma 7:23-kor felébredtem, 7 óra alvás után, pedig a sok kirándulás, utazás, szafari rendesen kimerített, és meglepetésemre hallom ám a forgalom zaját. Hoppá, mondom, mi ez?
Szóval, ez a Batti egy lagunarendszerrel tagolt város, én olyan, mintha egy szigeten lennék, és a túloldalon terül el az újváros, és meg egy lagunával arrébb van az óváros, de ne a Blue Lagoont képzeljétek el, ezek inkább óriási, semmi különös tavak.
Na, most a szafarin beszélgettem a guide-unkkal meg a buszon egy fiúval meg stb., és jelenleg a há az, h választások lesznek, és ahhoz képest, h amúgy formai értelemben viszonylag szabadok a választások, meg pláne ahhoz képest, h ez a Rajapaksa csak 2005 óta van hatalomban, elég rendesen összekapta magát. Mondjuk találkoztan egy német NGO-s nővel, aki mondta, h – ja, mer ugye, h volt itt a cunami, és aztán jöttek a szervezetek, h segítsenek – a támogatások 30%-át le k jattolni személyesen Rajapaksának, úgyh már nem is nagyon küldenek meg hoznak semmit, hanem ide kitelepülnek, és ők maguk építtetik fel a dolgokat, és így többet lehet spróolni Rajapaksán.
Szóval Rajapaksa már ott tart, h az új ezerrúpiáson is ő maga van, pedig csak 5 éve elnök, a hátoldalon meg mennek a helikopterek meg az aknavetők, egészen elszállt militaryba, az a 23 fiú, akivel a buszon ismerkedtem meg, mondta is, h feltétlenül rá szavaz, mert hogy megnyerte a háborút meg minden – ezért persze sokan odáig vannak.
Rajapaksa nem viccel
Az a vicc, h attól függetlenül, h kimész az utcára, és olyan szinte tele van minden Rajapaksa őrülten mosolygó bajszával, h én ilyet sehol soha, nem is tudtam sokáig, választások vannak, azt hittem, csak sima személyi kultusz, ehhez képest az ellenzéki jelölt, akit egyszerűen csak Generalnak hívnak, gyakorlatilag láhatatlan, szóval ettől függetlenül a választás nem lefutott, és szoros a verseny megint csak, mert hát persze ugyan megnyerték a háborút, de közben semmi sem működik, és az elnyomott tamil nép is háborog.
Na, azt hiszem, megvagyunk, most már kicsit jobban vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése