Na6

A szilvesztert végül méltatlankodva hagytam el. Beindult az oroszok diszkója, mint kiderült, még dj-t is hozzattak maguknak v hoztak magukkal, a mikrofonba való orosz ordítozás pedig végképp felháborított, az új-zélandiakat nem találtam, éjfél előtt pár perccel sikerült csak vennem még egy üveg nem túl jó chilei sauvignon blanc-t, úgyhogy úgy döntöttem, fuck off, és a szállásomra hajtattam.

Ekkor következett be a lankai tartózkodásom legviccesebb fejezete, hozzámcsapódott három lankai fiú, én kezemben egz fél üveg borral mogorván bandukoltam, és hát láttam, h a fiúk nagyon izgatottak, jöttek mellettem, és beszélgettek vele, pontosabban csak az egyik mert beszélni, kb 14 évesnek néztem őket, a másik kettő meg sugdosott a fülébe, h mi legyen, nem értettem, h mit beszélnek, de kb egy olyan helyzetet képzeljetek el, h „most azt kérdezd meg, h volt-e már barátnője! – nem, nem, azt nem merem – akkor csak azt, h van-e a magyar fiúknak barátnője – ez hülyeség, mert barátnője itt is van a fiúknak, csak nem úgy – kérdezd már meg – hát, kérdezd meg te – jól van, akkor megkérdezem én”: do you have girlfriend at home in hungaria (ja mert itt hangériának hívnak minket bulgária és csehszlovákia meg jugoszlávia miatt)

Tudtam, mire negy ki a játék, úgyhogy mondtam h már több barátnőm is volt meg minden, és hát lehetetlen visszaadni, a modern élet több ilyen „izgalmas” mozzanatát úgy kérdezgették tőlem, pusmogva, röhögcsélve, h közben én magam is majd beszartam a röhöglstől magamban, különösen amikor én is visszakérdeztem, h akkor ti hány évesek is vagytok gyerekek, erre kiderült, h tizennyolc! Ja, hogy innen fúj a szél. Találkoztam friss házasokkal, nos, nyilván a középosztályból, pl. Csarmikának négy hónapos gyereke van, és csak most házasodott, és Csarmika is már 34 éves! Úgyhogy itt, legalábbis egy szinttől felfelé szintén nem nagyon kapkodják el, hiszen Dajamantinak két és fél éves a lánya, és ő meg már 37! Úgyhogy nem úgy van ez, mint vót régen

Másnap Dajamanti nagyon kedvesen rettenetes nagy, ebédnek is beillő, nyugati reggelit rittyentett össze, plusz coconut rice, ami akármi is legyen, gyaklag sós, sűrű, egybeálló, vágható tejberizsszerűség, csak a kókusz folyadékát használják fel hozzá, ez az újévi étel itt, pedig a sri lanka-i újév, mint kiderült, nem is a kínai holdújévvel esik egybe, hanem nekik külön van, Buddha születését is pár évvel arrébbra számolják, de annyit uralkodtak a lankaiakon az európaiak, h lett ez a coconut rice.

Hogy mennyit uralkodtak, az a tegnap feltöltött képekből is látszik talán, mert másnap Gaulle-ba látogattunk (angolul gól, szinaglézül gálle), amelyet a portugálok alapítottak az 1600-as évek elején, ezzel a kp.tal uralták a sziget egy részét, közben a sziget más részén még volt két lankai királyság, aztán a portugálokat kiverték a hollandok, és akkor már csak egy lankai királyság maradt úgy nagyjából, aztán pedig az 18. század legvégén elkezdtek jönni a britek, és elfoglaltak mindent. Vagyis a gyarmatosítás azért itt igazán régi időkre tekint vissza, és ez pont G.ban nagyon jól látszik is. A város óvárosa tipikus európai tengeri erődítmény, alapvetően európai jellegű kis utcákkal, akár a várban, és épp csak hogy érintette meg a lankai kultúra a mai napig.

Borzasztó divatos hely, csak tudnám, miért, egy rohadt baseballsapkét se lehetett benne kapni, bezzeg ócskás, az volt bőven. Persze vicces a dutch reformed churchben olvasgatni a padlóba helyezett feliratokat, persze, csak az angolokat értettem, h itt nyugszik, mittudomén, mr charles butler captain of artillery of royal india or sth, akit a nem tudom milyen hajó fedélzetén, útban hazafelé 1843. január vhanyadikán Gaulle-ban ért a halál, dicsőség poraira, éljen a brit birodalom, de biztos csak a sok történelmi kalandregény és Rejtő Jenő okán olyan vicces, nem is tudom. Az erődítmény, persze, érdekes, és annyi mindenképp jó benne, h népszerűsége ellenére a falak kivételével borzasztó csendes volt. A bástyarésekbe pedig lanka szerelmes párok húzódtak, az esernyő, hivatalosan a napsütés v az eső, gyakorlatilag a szerelem miatt kötelező kellékük volt, jó sokan voltak, mert hétvége volt, és biztosan egyenesen egymás kezét is megfogták, bár szerintem csókolózásról szó sem lehet.

Tudniillik Lanka egyik legnagyobb baja, hogy bár a szomszédos országokkal összehasonlítva bagyon alacsony, csak 1% a lakosság éves bővülése, de az én ízlésemhez képest már így is túlnépesedett az ország. Igaz, az én ízlésem szerint Hollandia is túlnépesedett meg egy csomó ország, de hát gondoljátok meg, h 90 000 km2en 10 millióan élünk. Th 500 000 km2en 60 millióan élnek. Akárcsak Nagy-Britanniában vagy Franciaországban. Ehhez képest Lankán 60 000 km2-en 20 millióan élnek. És ha ez még nem volna elég a lankaiak nem szeretnek urbanizálódni, a lakosságnak csak 35%-a lakik városban. De a város is milyen! Még Colombóban sincsenek magas házak, jó, van egy pár, de alig, és most nem felhőkarcolókról beszélek, egész Colombo kb. olyan, mint Gyöngyös, csak egy kicsit (na, jó, nagyon) le van pattanva, mondjuk, Gyöngyös, cigánysor, csak egyszer voltam ott, nem tudom, azóta imprúvolták-e azt a részt, én addig nem is tudtam, h Gy-n van ilyen.

Mindennek a következtében Lanka egy teljesen horizontális kiterjedésű óriási település. Mikor mész egy úton, és várod, h mikor lesz vége az egyik településnek, és mikor kezdődik a másik, akkor aztán korcertrálhatol, mer abból nem lesz semmi, sosincs vége. Na, jó, most már láttam, h néha vége van, de pl. a tengerparton nincs vége. Ehhez képest pl. Th a lakosság fele Bangkok 100 km-es vonzáskörzetében él, és ezen a gyűrűn kívül nem is létezik 100 000nél nagyobb lakosságú város. Értitek, 100 000! Mintha Szegeden, Miskolcon stb. csak maximum 30 000en élnének, viszont Bp. 20 km-es vonzáskörzetében élne a lakosság fele. Nem is lehetne, ugye, mert van, ahol Bp. szélesebb ennél.

Na, még ezt a pohár sört megiszom, és ágy.

Nem mesélek el mindent, már csak azt, h ma, azaz 4én eljöttem Mirissából, pont a felénél vagyok az ittlétnek, és az egyik fele pihenés, a másik fele szétnézés. Egyórás procedúra után többkilónyi cuccot hazaküldtem, úgyh az Emlékiratok könyve – hát tudjátok, úgy döntöttem, h nehogy már a hörcsög kielőzzön, de még így is olyan nehéz a csomagom, csak tudnám, mitől. De tényleg kurva nehéz, de hát Bűn és bűnhődés új fordítását már csak nem dobom a kukába! Meg amúgyis vmi olvasnivaló kell, hát, ez maradt. Amúgy jó az új fordítás, sokkal jobban tudok magam is azonosulni vele, eddig ez volt D. egyetlen nagyregénye, amelyet nem annyira nagyon szerettem, csak háromszor olvastam, azt hiszem, nem, csak kétszer, de ez most vhogy tényleg más.

A Matara–Tissamaharama (tudom, h vicces, de tényleg így hívják) buszon aztán már egy új világ kezdődött. A buszon én voltam az egyetlen fehér ember, és bár ezek a buszok szarok, és minden tyúkólnál megállnak (de ezt most azért szó szerint kell érteni, tényleg több tyúkólnál is megálltunk), kurva gyakran járnak. Halál a Lonely Planetre, h a ritkán járó, sokkal lassabb, ám mindennél zsúfoltabb vonatot javasolja. Elismerem, rövidebb-hosszabb időre ezek a buszok is tudnak zsúfoltak lenni, de pl. olyan gyakran járnak, h kiállsz az út szélére, vagy bemész a buszállomásra és hót tuti, h 10 percen belül meg egy. És nem ám csak tyúkólhoz, hanem akárhová a halál faszára is. Ez azért ritkaság, jó, kis ország, sok ember, de akkor is.

Jó, hát azt meg k mondjam, gerincdestroy nekem minden ilyen út. Én hülye már azt hittem, jobban vagyok, de hát előre ittam a medve bőrére, a buszút csúnyán kikészített. Tissamaharama már csak nyomokban hasonlít városra. Van vmi magja, de alig van itt vmi, és turistaszempontból pedig a Yala Nemzeti Park miatt érdekes. Nagyon furcsa hely. Persze, a szafari drága, sőt a szállás se olcsó, de a kaja meg a szolgáltatások meg kifejezetten azok, és az emberek érezhetően kedvesebbek. MOndjuk, egy idősödő új-zélandi páron kívül nem is nagyon találkoztam turistával, na, de majd holnap!

Egynapos szafarira megyek, úgy látom, annál hosszabbra ide nem is érdemes, a leopárdot meg a nemtommilyen medvét nem tudják garantálni, de a többit igen. Hát, lássuk meg.
5:30-kor indulunk, mert, ugye, akkor hajnalodik, most itt ülök egy nagyon érdekes, leginkább Spanyolrszágban látható, belső udvaros, kerengős, kifelé viszont kifejezetten zárt guest house-ban, és írom nektek ezeket. Le kellene már feküdnöm aludni, mertígy sose alszom ki magam, de úgy látszik, én csak nagyon ritkán vagyok hajlandó kialudni magam. Ki tudja? Lehet, h nem is kell kialudnom magam...

Na, arról volt szó, h ezt a pohár sört még megiszom, nem? És már üres, Bandikám...