2010. január 1., péntek

Na4

a csodadoktornal hagytam abba, akihez, ugye, 5re vissza kellett mennem tegnapelott. na, most az oke volt, h a zoldesbarna trutyit rakente a tuskehlyekre, es jol beokototte, de igazabol kurvára szarul kötötte be, egyszerűen eszköz- és anyaghiányban szenvedett szegény, mert még egy rohadt leukoplasztja sem volt, így nem csoda, ha azt kellett észlelnem, hogy az egyik helyről pl. már éjjel lejött a kötés, és ugyan én tessék-lássék visszaigazítottam, de hát, ugye, ez maximum felületi plasztika volt, semmi más

úgyhogy egy újabb egyórás procedúra következett – gyerekek, én beszarok, ez a macbook most azt mutatja, h még 5:18-ig jó aksija, ez azért nem rossz, nem? –, amiközben befutott egy szép, fiatal nő, akiről rögtön rájöttem, h ő van a university of colombó-s graduationképen, ó, mondom, végre érkezett egy valóságos orvos, majd ő megmondja a tutit, és képzeljétek el, hogy mondott valamit, mire a csávó elővett egy egyszerre olló- és csipesszerű szerszámot – de hát ez hogyhogy nem jutott eszébe előbb, hiszen az egyik tüske gyakorlatilag merőlegesen volt bennem, hogy gondolhatta, hogy majd tűvel kipiszkálja?, na, mindegy –, és lássatok csodát, végül sikerült eltávolítania mind a 2 dbot mintegy egy óra alatt! már el se akartam hinni, h ez sikerül

közben befutott egy japán-európai pár – na, most azt érteni kell, h az a távolkeleti, aki egy európai kinéezetűvel van, az amerikai, és ennek megfelelően, akivel van, az is amerikai. már több ilyen is volt, tudom, h globalizáció meg nagy a világ, de én vhogy akárhova mentem eddig, sose voltak amerikaiak, itt meg van egy csomó, de a fele kínai, koreai vagy japán igazából, csak amerikainak hazudják magukat. ők tudják, nekem mindegy, sőt meg is értem őket, mert innen, a világnak ebből a szegletéből nézve is angolszászia az egész föld, és angolszász benne minden férfi és nő, és amikor kilépnek az angolszász színpadukra, akkor meg kell ünnepelniük minden agolszász ünnepet, amely főleg a karácsonyt és a szilvisztert jelenti, már ahogy nagymamám mondaná

itt, lankán aztán ez az angolszászia végképp és íhy tovább, hiszen a 35 feletti korosztály szerint még 5 láb nemtudomennyi hüvelyk magas vagyok stb. stb. és a mai napon két db krikettmérkőzést is láttam. egy hivatalosat meg az inter-nationalt, ez most ténylg inter, csak úgy, a tengerparton hófehér angol apuka hófehér angol fiaiaval (egész helyes fiúk voltak egyébként) plusz helyi erők és hófehér, szeplős angol anyukák részvételével zajlott a mérkőzés, amiből, akárcsak a baseballból, egy szót se értettem, de itt, lankán ez a nemzeti sport, borzasztó, h az összes ilyen sportot az angolok találták ki, mi meg játsszuk, na, nem mintha én bármit játszanék a pókeren kívül, de fogadok, h még azt is angolok találták ki, vagy talán azt azért a franciák, vagy összekeverem a rulettel, hú, most nem emlékszem, de le az összes érthetetlen angolszász sporttal, csak dobáljatok, angyalkáim, meg rohangáljatok, én inkább ógörög módra futok a gellérthegyen

jó, azért nem ilyen éles a helyzet, de azért az embernek, pláne, ha magyar, meg k, h legyen a véleménye az összes nemzetről, ami, persze, nem tántorít el attól, h holnap este három londonival szilveszterezzek, akik amúgy nem angolok, hanem ugye franzin meg matt, akik új-zéelandiak, de úgy új-zélandiak, h franzin be is vallotta, h bőven vannak a felmenői közöütt hollandok, míg matt egyértelműen maori származású, bár bizonyára keverék, sunjay v más néven sunny pedig azt állítja magáról, h svéd fogorvos londonban, de hát ugye láttunk mi már svéd fogorvos popsztárt africicából, nos, sunjay persze kőkemény indiai, és egész nap a mobiltelefonkát buzerálja – ők együtt utaznak, és nagggyon vicces hármast alkotnak, bár szegény sunjayt biztos nem vonják be a szexbe, nem baj, majd nagymamája kerít neki egy lányt dél-bombayból

visszatérve az orvoshoz, azt hiszem, a lány talán teherbe akart esni v ilyesmi, mindenesetre nagyon vicces volt, h privacy meg ilyenek lankán nincsenek, és már eleve ott kezdődtek a problémák, h egy másfélszer kétméteres helyiséget képzeljetek el, odakint zuhog az eső. de kurvára, tegnapelőtt itt minimonszun volt. engem biztostűvel operának, a csaj meg kérdezi az egyébként feltűnően szép japán (US) lányt, h hány éves. hát már erre nem szívesen válaszolt, egyébként hogy ezek a mongoloidok milyen jól tartják magukat! a csaj velem egyidős volt, de biztosan 25nek mondtam volna! jó, hát ezt mondjuk már Th mexoktam, de akkor is...

szóval, visszatérve az orvoshoz, miután kiszedte a szarokat, és bekötözte a lábamat, megint ugyanolyan szarul (nem értem, miért nincsen másmije, és másnap bementem a gyóccertárba, és olyan ragtapaszt szereztem, h bár csalódottan vettem tudomásul, h nem waterproff, közbe olyan waterproof volt, h órák hosszat úszást is simán kibírt, és úgy kellett letépnem magamról), és én csak papucsban jöttem, motorral, és ráadásul még a bukósisakot is a szállásomon felejtettem, és úgy ömlött az eső, h kilátni alig lehetett, és hát a csodadoktor láthatólag alig várta, h vkivel jól eldiskuráljon (közben nem lehetett, mert csorgott a könnyem a fájdalomtól, ahogy turkált bennem a biztostűvel), néha még én magam mondtam vmi vicceset, de én se gondoltam komolyan (csak mondom, h Th ilyenkor viccelni kell, nagyon sokat, mert aki sokat vág szomorú képet, azon rajtaragad, ezt egyébként ugye jean-paul sartre is megerősítiJ, úgyh először megbeszéltük, h miért hívják az országot hivatalosan demorcratic socialist republic of sri lankának. először kiderült, h ez csúgy rajtaragadt egy régi, 70es v 80as évekbeli kísérlet során, aztán kibújt a szög a zsákból

 a doki elkezdett panaszkodni, h az a baj, h itt nagyon sok az ünnepnap. először is megünneplik az összes buddhista, hindu, muszlim es kereszteny unnepet (raadasul a keresztenyt meg rosszul is, mert itt dec. 31. is ünnepnap). aztan minden holdtolte unnepnap, raadasul iden 13 full moon van. es aztan vannak az allami unnepek. aztan – na, most kapaszkodjatok – minden dolgozonak, akar az allami, akar a privat szektorban dolgozik, jar 45 nap szabadsag. (hozza kell azert tenni, h itt csak a szombat fele szabad, a masik fele meg nem). es aki az allami szektorban dolgozik, annak meg jar nem tudom hany nap szabadsag, es akkor aki szul, annak utana 5 honapig jar a teljes fizetese, meg meg utana 5 honapig a fele fizetese stb., ugyh a doki gyorsan kiszamolta nekem, h szerinte gy atlag lankainak evi 150 nap szabadsag jar. azert en siettem leszogezni, h elvileg ez biztos igy van, de gyakorlatilag alig hiszem, h az emberek az evuk felet szabadsaggal toltik, bar azt keszseggel elhiszem, h sokan vannak, akik, hiszen azert itt lathatolag sok mindent ellenoriz az allam, van sok allami vallalat meg amit akarsz, plusz a mindenutt nyuzsgo hadsereget, rendorseget semmikepp se feleljtsük el

de aztan a fiúból, hiszen közben kiderült, h csak 34 éves, csak úgy ömlött a panasz. hogy a tejpor meg a fast food meg a drugs meg az alcohol meg hogy az emberek ossze-vissza szexelnek, hat, mi lesz így? – csak összehasonlításképpen mondom, h azért lanka máshol tart, mint india, bár indiában még sosem voltam. egy fürt banán, ha nem turistáknak adják, kb 45 ft, ez az a finom minibanán, sztem azért india olcsóbb. a férfi, aki megígértette velem a vonaton, h megházasodom, azt mondta, h a kilo cukor ára elérte a 200 ftot. hát, nem tudom, de sztem a kilo cukor kb nálunk is ennyi, nem? jó, hát egy fürt banán sokkal több, de akkor is. itt, ahogy sétálok a faluban, mert szerencsére a beaches színfalak mögött igazi falu lapul, döbbenetes különbségek vannak. láttam házikót, kb 4x4 méeteres lehetett az egész, és két gyertyával világítottak benne, és az egész házikó gyaklag üres volt. és mellette áll egy egész komplexum, guest house, amit akarsz, és apu, ezt jól hallottam, miközben interneteztem, hangosan horkolt a tévé előtt, anyu meg gondosan számolja a sok pénzt

sajnos, nagyon nehéz úgy intézni, ha az ember a szegényeknek adja a pénzt, mert eleve már beszélgetni se tudok velük, annyit zdunak, hogy helló, meg sajnos én is csak, nem mintha sok pénzt adnék a gazdagoknak a mi szempontunkból, de hát egyértelmű, h nagy az aránytalanság. tudom, h ez otthon is előfordul, de maximum csak egyes regényekből v saját tar sándor-recenziómból értesülök róla, ugyeJ

ma jöttek a majmok, sajnos, miki, én már közben megint elfelejtettem, milyen majmok, de a nagyobbak, és unlike in india lövöldözni kezdtek a helyiek, nem viccelnek. amúgy aranyos majmoknak tűnnek, csak azt írja az útikönyv, h könnyen lehetnek veszettek, úgyh nem vettem elő a banánt, amely banán alatt persze most az igazi banánt k érteni, hanem csak mosolyogtam és integettem. nem tudom, mekkorák igazából, de olyan jó 20-25 kilós, értelmes képű állatok voltak, ugráltak fáról-fára, de az egyik, amikor már nagyon lövöldöztek, visszafordult (megnyugtatásu közlöm, h egyiket se találták elJ, és olyan helyesen nézett, bár ijedt volt

itt most már nem írok semmit, de majd veszek egy olyan giccses borítójú távol-keleti füzetet, és majd írok a tengerparton, mert ha még esténként v egyébként is nekiállnék írni, aki nem is látnék semmit ebből az országból, de amúgy nem hiszem, h befejezem a novelláskötetet. viszont írás helyett a tengerparton olvasok, ám én már nem is tudom, h lehet, h ilyen könyveket hoztam magammal

márai, szindbád hazatér (a felénél abbahagytam, tkpn azt hiszem, h soha többé semmilyen márait nem olvasok, ez egy hülyeség, szépen, érthetően ír, csak azért kapták fel)
one hand clapping (na, ez az egy megfelel akár a tengerpartra is, bár súlyos, de súlyosságában helyes, és szerves a megoldása)
gutierrez, havanna királya (sajnos, ettől sokkot kaptam, mert rájöttem, h az irodalom több mint fele arról szól, h az ember nem tudja levetkőzni az átkot, amit a születésétől fogva a családja és a környezete rámér, és ez különösen arról szól, vmint van benne ötszázhúsz köbkilométer fasz, geci, pina, segg, szar, mocsok, baszás, szopás, nyalás és fitymába operált acélgolyók)
bartis attila, a nyugalom – sztem ezt vranik javasolta, hát a gutierrez után ez igazán nekem való falat, egy sokkal specifikusabb, anya-központú átokról szól, amelytől a főszereplő, hát, nem nagyon tud megszabadulni, pont nekem való falat

ezeken kívül nálam van még:
a bűn és bűnhődés „új” fordítása, amit vagy 2-3 éve vettem (hiába van megoldása, szervetlen, a fasz se hiszi el, hiába, ez még nem a karamazov-testvérek)
meg az emlékiratok könyve

már elcipelni is nehéz volt. úgyh írni kell, különben tengerpart ide, weligamai snorekelling oda, minden este újra k kezdenem az életem, de hogy a faszomba sikerült ezt a könyvrendet összeválogatnom, én magam sem értem mostJ

ma életem kockáztatásával bemotoroztam matara citybe. 11 km at the average speed of 35. de ez volt a legkevesebb. feltétlenül vennem kellett esődzsekit és alkohol. sajnos, a dzsekimet otthonhagytam, és ez itt nélkülözhetetlen. nem elég, h itt is esik, de mindenki aki északabbról jön, márpedig én innen már csakis északabbar fogok utazni, mivel lanka legdélebbi részén vagyok, azt mondja, h komoly eső van. nem alkoholt, hanem bort! egyszerűen nem bírok sört v rövidet inni komoly v akár félkomoly mennyiségben, rosszul vagyok tőle, a sör szétrobbantja a gyomrom, a rövidet már említettem

matara nem is olyan nagyváros, de a közlekedés vmi katasztrofális. nincsenek is elsőbbségadás kötelező v stoptáblák, és nem is gondolja senki, hogy, hanem mindenki egyszerre, ezerrel. ez amúgy Th is így volt, de legalább voltak táblák. 2-3 órát töltöttem motorral a városban, de majd megfulladtam és -őrültem. jó amúgy nagyon, pláne, ha az ember végre talál egy vécét, ahol kihugyozhatja magát (bár a mellettem álló decens férfi nem tudta levenni a szemét a farkamról, és mivel én nem a havanna királya szereplője vagyok, ezt csakis a fehér farkamnak tudom betudniJ, ez aztán nem turistahely, az egy kész csoda, h végül találtam dzsekit és még dugóhúzót is.

alkoholt boltban csak egyetlen helyen lehetett kapni, egy supermarketszerűség elkülönített boltjában, egy külön pultnál, a borok öt méterre voltak tőlem, de a srácok persze nem értették, h az nem úgy megy, h kérek egy üveg chivast, hanem látnom k a borokat, csak akkor tudok dönteni, na, mindegy, azért elég normálisakat sikerült szereznem, de ha már így beeurópaisodtam, eszembe jutott, h előző este mennyire megkívántam a párizsit. ez azért hülyeség, mert magyarban sosem eszem párizsit, itt meg megkívántam. vettem a supermarketszeráűségben, amely egyértelműen a gazdagok boltja volt, 20 dkg füstölt sonkának mondott gépsonkát, de pont ugyanaz történt, ami magyarban szokott, 29 lett, maradhat?:) hát amúgy azt mondtam, h persze, h maradhat, de péksüteményszerűség sehol sem volt, úgyh a bolt előtt, a poros parkolóban csak úgy elkezdtem zabálni a sonkának mondott dolgot magában, nejlonból. amúgy az a jó, h ez itt senkinek fel se tűnik

de aztán eszembe jutott, h volt itt egy pékségnek mondott vmi, oda visszamentem, de kiderült, h csupa édességet árulnak (itt mindenki borzasztó édesszájú amúgy), és ami nem édes, abban „hot curry” van. na, most ez nem egy külföldi bolt volt, csak mondom, de megvettem két hot currys szendvicset, és most már igazán nagyon kíváncsi vagyok a híres lankai erősre, mert én nem vagyok egy misi, de amit eddig adtak, az lófasz esti finggal, még csak nem is csuklottam, pedig nálam a csuklásnál kezdődik az igazi erősJ na, mindegy, a szendviccsel bevágtam a gépsonkát, ott, az utcán, álltában, nagyon jólesett, mer amúgy itt, mirissában már ráálltam arra, h csak hal v tengeri herkentyű. a vajhal jobb, mint a barracuda, vagy pedig a hely jobb, ahol csinálják, ez már lehet, h sose derül ki. de disznót v marhát v bárányt nem is lehet enni, csak csirke van meg tenger

próbáltam vhogy megörökíteni matarát, de még audiovizuális rögzítéssel is nehéz. először is jó büdös van, kipufogógáz, rohadó kajaszag, édeskés pattogatott kukorica, ammónia, csatornaszag, virágillat, kölniillat stb. aztán rettentő zaj, az utcán csak ordítva lehet beszélni. mindenféle okoknál fogva hangosbeszélőkön állandóan bemondanak vmit. hol sorsjegyet árulnak, hol mittudomén. és folyton nyomják, ugye, a dudát, de egy ilyen városi forgalomban, ennek már nem látom értelmét, mert úgyse tudod, h rád dudáltak-e v másra. a buszállomáson hugyoztam, hát, húztam is be fülem-farkam, nehogy kizseboljanak. egy nagyon szép, kb 8-9 éves kislány hanging aroundolt ott, tök egyedül, nagyon megsajnáltam, ő magyarázta nekem, h ez a krikett. és 1-2 kivételtől eltekintve minden halálosan le van pattanva, tehát az élmény vizuálisan is kerekké válik, de talán pont a vizualitás nem is olyan lényeg itt

még napokig itt maradok, aztán irány a világvége (tényleg így hívják, sztem egy olyan szakadék lesz, mint amit lindával láttunk montenegróban, de már nem tudtuk lefotózni, azt azóta is sajnálom, csoda, ha nem híresebb az a hely) meg az adam’s peak (ha a csípőm engedi, sajnos, egylőre még úszásnál is komolyan beakad, na, most az adam’s peak 2000 méter fölött vanL, de előtte még a yala national park a leopárdlehetőséggel és még van az ancient cities is

hoppá, lehet, h mégse tudok már annyit itt maradni? mindegy, nincs baj, tegnap már kicsit leégtem, úgyh beindult az úthenger, de jó, hát itt nincsenek távolságok, ha az ember elindul vhova reggel, estére odaér, de lehet, h a vilégvégét most kihagyjuk? nem is tudom...

1. ezek a madarak mar hajnalhasadtatol elkezdenek kurva hangosan bekopogtatni az ablakon, vmiert be akarnak jonni, mar tarva-nyitva hagyom az ablakot, igy egy kicsit jobb

2. ez a mokus jar-kel nalunk

3. krikett Mataraban

4. a matarai buszmegallo

5. en - tudom, h nem mosolygok a lexebben, de amugy jol vagyok:)



 

 

 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése